Csutora by Márai Sándor / Helikon Kiadó 2016 / Hardcover

HARDCOVER 2016

ISBN: 9789632278292  /  978-9632278292

ISBN-10: 9632278291

PAGES: 176

PUBLISHER: Helikon Kiadó

LANGUAGE: Hungarian / Magyar

Hungarian Summary:

Csutora,- a puliként megvásárolt keverék – az író zsebében, karácsonyi ajándékként érkezik a családba, ahol teljesen felborítja a hölgy, az úr és Teréz, a cseléd életét. Nem csak papucsot és bútort rág, de átrágja magát H. G. Wellsen és sok más szerzőn is. Bár megengedő szellemben nevelik, bűntudatra hajlamos orosz jelleme egy idő után szembefordítja gazdáival. A kutya és az író barátsága ugyan szakítással végződik, de az együtt töltött néhány hónap mindkettőjük számára élményekben gazdag és az úr számára nagyon tanulságos. A hallgató számára pedig nem csak tanulságos, de nagyon szórakoztató is, mert Márai ragyogó humora és gyakran kíméletlen öniróniája szövi át az egész történetet.

Cave canem! Óvatosság olvasó: kutyatörténet következik. Evvel a római küszöbökre írt jelmondattal lépi át Márai új regénye küszöbét és nem ok nélkül: kutyaregények dolgában nem vagyunk a legjobbhoz szokva. Jack London hatásvadászó s felületes történetei hamarább jutnak eszünkbe, mint Thomas Mann melankolikusan szép Herr und Hund-ja.

Márai regénye azonban nem egészen Csutora, a korcs puli kedvéért íródott, jóllehet Csutora mindenütt jelen van, - hol hangosan és botrányosan előtérbe nyomulva, hol a nagyvilág eseményeinek szelíd tanujaként oldalt húzódva, hol csak esetlegesen, felemelt hátsó lábbal egy fát öntözve éppen. A külsejében és mozdulataiban, szokásaiban és jellemvonásaiban, belső világának terjedelmében és milyenségében feledhetetlenül megelevenített Csutora mégsem önmagáért csahol, rág, harap és piszkít, - Csutora majdnem ürügye az írónak, hogy szerényen maga is beléphessen a regénybe s ketten járják meg a társadalomba szervezkedett világnak egy kicsiny, de intenzíven élő területét.

A világ rettenetesen nagy és rettenetesen kicsi. A család, a rokonok, a házhoz járó barátok, a lakás, a szobák és a mellékhelyiségek, a ház s a félig ismeretlen lakók, néhány utca a ház körül: ez az, ami egy emberi életnek tetemes részét átfonja, áthatja, magához idomítja. Az ember annyira eggyé lesz mindennapos környezetével, hogy már észre sem veszi a környezet idegen, önmagával nem azonos voltát. S ha egy-egy pillanatban megdöbbent bennünket az az érzés, hogy lényegében talán nem is ahhoz a talpalatnyi földhöz s ahhoz a pár emberhez tartozunk, amelyen s akikkel élünk, igyekszünk nyomban elfelejteni a furcsa és kellemetlen gondolatot. Hiszen illuzióink vannak arról, hogy munkánk hatása messze ér, olyan emberekkel vagyunk szellemi kapcsolatban, akiknek létezéséről nem is tudunk, - fontos-e, hogy testünk milyen kicsinyes miliő foglya?

S most életünk mindennapi színterére lép egy borzas kis állat. Az ő számára csodák földje megunt lakásunk, titokzatos istenség megunt barátunk, tűzvész egy meggyujtott lámpa és vízesés egy fölborult pohár. Próbáljuk vele élni azt, amit magunk már túléltünk, s vele látni azt, amit számunkra a megszokás már láthatatlanná tett. S egyszerre minden meginog körülöttünk: csupa rejtély és probléma tornyosul elénk; amit már régen érteni véltünk, azt újra meg kell értenünk, s amivel régen leszámoltunk, az is új számvetésre kényszerít. Végtelen és kimeríthetetlen titkok közt élünk, idegenül, magányosan és reménytelenül. Erre tanít meg bennünket Csutora s ezért szeretjük Csutorát és ezért gyűlöljük Csutorát.

Nem kell azonban azt hinnünk, hogy az író olcsó fogással a kutyából rezonőrt farag s az állati primitívség leple alatt mondja el mondanivalóit a világról. Nem, író és kutya közösen szemlélődnek, s ha szabad így mondani: közösen tépelődnek, - az író alázatosan lehajol kissé emberségéből a kutya ösztönösebb lényéhez, de az állat is fölemelkedik némikép az intellektus világába. Mindketten engednek egy keveset önmagukból s evvel egy harmadik, különös varázsú nézőpont keletkezik. A könyv ízét, eredetiségét éppen az a feszültség adja meg, amely a két ellentétes pólus közt ott remeg s mely mint éles hur metszi keresztül az életjelenségeket. A könyv minden fejezete ilyen keresztmetszet, mindegyik érdekes, okos, mulatságos, egyik-másik valóságos kis remekmű.

A szemlélet módja meghatározza a stílust is. Az intellektus kiábrándultságának és az ösztönök ősi kíváncsiságának keresztezéséből születik Márai hol halkan ironikus, hol udvariasan keserű, hol tartózkodóan meghatott hangja, - a mesterségbeli öntudat és az elvetélt líra egymásrahatásából a szavak pontossága s a mondatok egyensúlyozott előrelendülése. Itt-ott megüti fülünket egy-egy ujságírásból becsuszott, könnyebb fajsulyú fordulat, - egészben azonban örülnünk kell ennek a magyar prózának, mely minden ízében európai próza. Sárközi György

About the Author:

He wrote very enthusiastically about the First and Second Vienna Awards, in which as the result of the German-Italian arbitration Czechoslovakia and Romania had to give back part of the territories which Hungary lost in the Treaty of Trianon. Nevertheless, Márai was highly critical of the Nazis.

Marai authored 46 books. His 1942 book Embers (Hungarian title: A gyertyák csonkig égnek, meaning "The Candles Burn Down to the Stump") expresses a nostalgia for the bygone multi-ethnic, multicultural society of the Austro-Hungarian Empire, reminiscent of the works of Joseph Roth. In 2006 an adaptation of this novel for the stage, written by Christopher Hampton, was performed in London.

He also disliked the communist regime that seized power after World War II, and left – or was driven away – in 1948. After living for some time in Italy, Márai settled in the city of San Diego, in the United States. Márai joined with Radio Free Europe between 1951-1968. Márai was extremely disappointed in the Western powers for not helping the Hungarian Revolution of 1956.

He continued to write in his native language, but was not published in English until the mid-1990s. Like other memoirs by Hungarian writers and statesmen, it was first published in the West, because it could not be published in the Hungary of the post-1956 Kádár era. The English version of the memoir was published posthumously in 1996. After his wife died in 1986, Márai retreated more and more into isolation. In 1987, he lived with advanced cancer and his depression worsened when he lost his adopted son, John. He ended his life with a gunshot to his head in San Diego in 1989. He left behind three granddaughters; Lisa, Sarah and Jennifer Márai.