Csaba György - BIOLOGIKON / A biológiai és társadalmi lét ütközésének problémái az ezredfordulón / Semmelweis Kiadó / Soft Cover

• ISBN-13: 9789639879379 / 978-9639879379
• Pages 284
• Printed in Hungary
• Language: Hungarian
• Paperback
• 2009

Dr. Csaba György egyetemi tanár, az orvostudományok doktora 60 éve dolgozik Budapesti Orvostudományi ma Semmelweis Egyetemen. 1971-1994 igaz egyetein Biológiai Intézetének igazgatója volt. Több mint 800 tudományos dolgozata jelent meg túlnyomórészt nemzetközi folyóiratokban és száznál több tudományos ismeretterjesztő cikket irt. Tiz tudományos és 7 népszerű tudományos könyv szerkesztője, illetve irój működését, és megfigyelte az immunrendszer belső hormonális hálózatát. Érdeklődési területének másik részét az ember biológiai és társadalmi mivulta közötti ütközések.

A biológia aktuális problémái című könyvsorozat 35 kötetét szerkesztette Tudományos érdeklődési területe a fejlődésbiológia és a szabályozási rendszerek, al utolso 30 évben a hormonális rendszer egyedés törzsfejlődése. Itt elsőként irta le a hormonális imprintinget, mely életreszólóan határozza meg az endokrin rendszer vizsgálata, okainak kiderítése és várható következményeinek feltérképezése teszi ki Ennek eredménye volt három korábbi könyve (Ma és holnap, 1975; A modern ember biológiai paradoxonja, 1967, 1978, 1989; és a Gondolatok a biológiáról, 1984). Ez a mostani kötet cikkgyűjtemény, mely az utóbbi évek terméséből válogat és mutat be huszonhatot, részben összefüggő sorozatok (Quo vadis homo?; Nó, férfi, hormonok és nemiség), részben önálló esszék formájában (Gondok és gondolatok). Barhol is ütjük föl azonban a kötetet, mindenütt az emberiség korunkban legaktuálisabb problémái ötlenek szemünkbe, elemzések azok okairól éppúgy, mint a miattuk várható jövöäről.

• Szerző / Szerkesztő: Csaba György
• Oldalszám: 284
• Kiadás éve: 2009
• Kiadás: Első kiadás
• ISBN: 9789639879379
• Méret: B5
• Kötés: Karton, fényes fólia
• Nyelvek: Magyar
• Kiadó: Semmelweis Kiadó

Azt mondják, orvosnak azért tanul az emberfia, mert betegeket akar gyógyítani. Nos, ez csak részben igaz. Azok is orvosnak tanulnak, akik az egészség és a betegség mechanizmusait akarják tanulmányozni, és így csak közvetve bár nem kevésbé hatékonyan vesznek részt a betegek gyó- gyításában. Én ez utóbbiak közé tartozom. Az elmúlt hatvan esztendő alatt megpróbáltam tanulmányozni több, kevesebb eredményességgel néhány olyan mechanizmust, melyek az emberi betegségek létrejöttére is magyarázatul szolgálnak, és megpróbáltam az orvostanhallgatókba bioló- giai szemléletet oltani. Az orvostudomány ugyanis emberre alkalmazott biológia, így az utóbbi ismerete nélkül nem lehet sikeresen művelni az előb- bit. Amikor azonban az általános biológiai törvényszerűségeket az emberre alkalmazni akartam, rå kellett jönnöm, hogy ez csak részben lehetséges, mert az embernek van egy olyan sajátsága, amely az állatvilágban nem vagy csak csírájában létezik, ez pedig a társadalmi mivolta. Ez jó ideig békésen megfért a biológiai mivoltával, mígnem éppen a biológiai tudomány és a technika ugrásszerű fejlődése korunkban olyan problémákat hozott fel- színre, melyeknek jelen pillanatban csak a súlyát érezzük, de megoldásuk még csak nem is körvonalazódik. E problémák elsősorban a technikai fejlő- dés sebessége és az ember biologikumának konzervativizmusa közötti ütkö zések miatt keletkeztek. E kérdésekkel való vívódásom terméke volt Vörös László barátommal együtt írott könyvem, a „Ma és holnap" (1975-ben) és a később önállóan írott „Gondolatok a biológiáról" (1984-ben), de ugyan- ezek a problémák kényszerítették ki az általam szerkesztett „A modern ember biológiai paradoxonja" c. könyv három kiadását (1967, 1978, 1989).