Régebben azt hittük, hogy a magyar népköltészet altatókban igen szegény. A pályázat közel hetven altatódalt hozott felszínre, úgyhogy egy részüket nagy szívfájdalommal el is kellett hagynunk. Igyekeztünk azonban olyan sokat közölni, amennyit egyáltalán lehetséges. Nemcsak azért, hogy gazdagságunkkal büszkélkedjünk, hanem azért is, hogy az édesanyák és a gondozónők választani tudjanak. Azt vagy azokat énekeljék kicsinyüknek, amelyik a legjobban tetszik, vagy amelyik a legközelebb áll a vidék altatódalaihoz.
Az altatókat szövegeik rokonsága szerint csoportosítottuk. A csoportokon belül különböző típusú dallamok kerültek egymás mellé. A magyar népi altatók
legjellegzetesebb dallamai azok, melyek a ringatás ritmusának megfelelően fel-le elmozduló, két-három hangból álló, vég nélkül ismételgethető, azonos motívumokból hangkészletéből használnak fel több motivumot, s két- vagy négysoros kerek egészet alkotnak belőlük. Ilyen pl. az 1., 8., 10., 21. bölcsödal.
tevődnek össze. Ilyen a közöltek közül a 3., 12., 15., 17., 18., 19., 23. altató. Gyakoriak az olyan altatódallamok is, amelyek népi gyermekjátékaink
Altatószövegek kapcsolódnak néha a felnőttek világában használatos dallamokhoz is. Ezeket külön csoportban az altatódalok végén helyeztük el. A 26. bölcsődalt például Nógrádsipeken Balázs Lászlóné egy országszerte ismert virrasztó- búcsús-koldusének dallamával énekelte. Erdélyben a magyar népzene régi stílusú, ereszkedő dallamai is hordozhatnak néha altatószövegeket (2a, 2b, 28., 29.).
Az altatódalok mellett közöljük az éneklő édesanyák, nagymamák vagy a gyűjtök nyilatkozatait arról, hogy hogyan altatták
gyermeküket, unokájukat, illetőleg azon a vidéken hogyan szokás altatni a kicsinyeket. A kisgyereket általában pólyás kortól óvodás korig altatták karon, bölcsőben, kocsiban vagy kerekes ágyban. Az altatók nagyon egyszerű, megnyugtató dallamát, szövegét a felnőtt vagy nagyobb gyermek mindaddig ismétli mind halkabban, halkabban, míg csak el nem alszik a kicsi.
Tudnunk kell, hogy a kisbaba, különösen kezdetben, nem vágyik valami nagy változatosságra. Őt éppen az egyformaság nyugtatja meg, altatja el. Ha felcsendül a jól ismert dallam, meghallja az alvó gyermek nyugodt lélegzetvételéhez igazodó ritmust, tudja, evés után itt az ideje, hogy elaludjon.