Bud Spencer & Terence Hill - Kedvenceink filmzenealbuma / Az Eredeti Filmslagerek!!! / Hargent Media Audio CD / HG 741

UPC 5999883601419

All in one: the best BUD SPENCER-TERENCE HILL FILM HITS with rare songs!

A Bud Spencer-Terence Hill páros éppúgy a VHS-korszak hőseinek számít, mint mondjuk Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone vagy Chuck Norris, ám míg utóbbiak különféle szúró- és lőfegyvereket használnak az igazság érvényesítése céljára, az olasz duó az öklével tett rendet. Filmjeik a töméntelen verekedős jelenet ellenére sem vették magukat komolyan, sőt, ezek is inkább a vígjáték kategóriába történő sorolásukat erősítették meg, hiszen a már-már művészien megkoreografált, hatalmas pofonokat, illetve eséseket mókás hangok, valamint effektek kísérték.

Hazánkban az önálló filmeket egyaránt jegyző, ám páros alkotásaik révén ismertté vált, egymással és ellenfeleikkel egyaránt élcelődő duó iránti rajongás (vagy esetükben a kötődés szó talán sokkal kifejezőbb lenne) az idő múlásával odáig vezetett, hogy amellett, hogy szövegeiket szinte mindenki kívülről fújja, filmjeik zenéinek egy része napjainkban is előkelő helyen áll a rádiók kívánságműsorainak listáján.

Bár a főcímdalok például a Queen- vagy Tina Turner-számokkal egyenértékű slágerekké váltak, és szinte mindenki nyertesen kerülne ki az ezekből összeállított zenefelismerő játékból, az aláfestések (melyek többsége Guido és Maurizio De Angelishez köthető) egészéről nem mondható el, hogy túlzottan széles skálán mozognának. Ugyan minden filmben felcsendül egy-két hangzatos darab, a többi zenerészlettel egyetemben (melyek döntően a fő dallam ismétlődéséből, illetve átirataiból állnak) nem elegendőek ahhoz, hogy önálló filmzenealbumként is helytálljanak. Következésképp pedig az önálló albumként történő megjelenésükre nem sok példát találni, s ami kevés létezik, jobbára azok is csak a megszokott társ nélküli filmekhez köthetők (például a Piedone-mozikhoz vagy "A keményfejű"-höz). Nem úgy a főtémákból álló válogatásalbumok esetében, amelyek számtalan változatban állnak rendelkezésünkre. Ezek közül a Vivi Media volt az egyetlen, amely egy öt albumból álló kiadványsorozat keretén belül tárja elénk a duóhoz fűződő muzsikákat, nem utolsósorban pedig ezek az egyetlenek, amikkel a hazai lemezboltok polcán is találkozhatunk.

A külföldi változatok mellett Hargittay Gábor, Miklós Attila és Tamás Péter kezdeményezése, illetőleg tervmegvalósítása nyomán egy úgynevezett magyar szájízt tükröző, 2009-ben, a Hargent Records égisze alatt megjelent kiadvány is felkerült a palettára. Ezen remek elgondolás volt, hiszen a "Bud Spencer & Terence Hill: Kedvenceink filmzenealbuma" című korong valóban az olyan muzsikákra szorítkozik, amelyeket a magyar közönség a legjobban kedvel, s mindezek nem egy feldolgozás- vagy mások által előadott verzióban kerültek fel a korongra, hanem eredeti változatukban.

A lemez legismertebb tétele a "Különben dühbe jövünk" "Dune Buggy"-ja, de nem sokkal van lemaradva utána a "Kincs, ami nincs" "Movin' Crusin'"-ja sem. Az "Én a vízilovakkal vagyok"-ból, illetve az "Aladdin"-ból ideválasztott számok pedig más szempontból számítanak a korong különlegességei közé, mégpedig azért, mert ezeket Bud Spencer előadásában hallhatjuk, aki a "Grau Grau Grau" végére már-már sátáni hörgéssel ismételgeti a címbéli szót.
A kissé karibi jellegű aláfestéssel rendelkező "Banana Joe", a "Bombajó bokszoló", a brazil zenei világot megidéző "Nincs kettő négy nélkül" a "Nyomás utána!" három különböző stílusú tétele (míg az "In the Middle of All That Trouble Again" countrys, addig a "Spies and Guys" könnyed funky-jazz ötvözet, a "Shining Day" pedig egy könnyed szintis darab), valamint a "Fél lábbal a paradicsomban" főcímdala.

Mindent összevetve, talán ez az a fajta válogatásalbum, melyen mindenki talál magának olyan darabokat, amiket időről időre szívesen újrahallgat, ezáltal pedig a "Bud Spencer & Terence Hill: Kedvenceink filmzenealbuma" nyugodtan nevezhető a kiadó szemszögéből biztos, vásárlói oldalról pedig örökérvényű befektetésnek. A korong azonban nemcsak a tételválasztások okán nevezhető korrektnek, hanem a hozzá tartozó körítés miatt is. A széthajtható változatban megoldott borítón belül rövid ismertetőt találunk a zeneszerzőkről, a két főszereplőről, valamint Bujtor Istvánról és a magyar fanklubról. Emellett pedig egy dicséretes ötletű CD-nyomattal is találkozhatunk, amely egy serpenyő hagymás babot ábrázol az alábbi szöveggel: "Mi ez? Hagymás bab?". A lemez kivételét követően pedig e népszerű párbeszéd második fele is elénk tárul a hozzá tartozó illusztrációval egyetemben.

Akinek ez az egy kiadvány pedig nem elegendő, azok számára a nem sokkal ezt követően megjelentetett második album is kapható.