The translation of Bálint Ujlaki and Tamás Pécsi Parts of the Old Testament (Vienna-codex)

The four gospels (Munich-codex)

The first Hungarian Bible translation that we know of today was left to us only in pieces

and was written around 1430-1450AD, in the southern part of Hungary, in the well-developed district of Smyrna, in the town of Kamenica, close to Petrovaradin, on the

The Danube. It was written by two priests who studied at the University of Prague: Bálint

Ujlaki and Tamás Pécsi. They fell under suspicion of heresy, so they fled with a little

body of their disciples to the eastern slopes of the Carpathian Mountains in Moldova and

settled there. This is where the valued manuscripts, the four gospels were copied by the

Csango Hungarians. The Vienna-codex which contains parts of the Old Testament was

finished around the 1540s, but we do not know the place or the circumstances of it. The

language of the translation, which was also called the Hussite Bible, due to the studies of

its translators in Prague and their heresy (?) is the Hungarian of the age of János Hunyadi.

Balázs Szalkai Magyar, a Franciscan monk reported of the work of Bálint Ujlaki and

Tamás Pécsi. In the middle of the 1400s, he put down the history of his convent in

Hungary and Bosnia. There we read the following:

“At this time two educated people also left Kamenica, Tamás and Bálint, who after

consulting with some compulsive men and women, fled to Moldavia in the middle of the

night […] THESE TWO PRIESTS TRANSLATED WRITINGS OF BOTH TESTAMENTS INTO THE

HUNGARIAN LANGUAGE.” (The revolution of the Hungarian middle ages, by Sándor V.

Kovács in Budapest, 1984. Translation by Ferenc Csonka)

So far it was not possible to find out, whether they translated the entire Old Testament,

but only some parts survived or only some important passages, necessary for the practices

of their religious life (and for the masses).

Today we only know the following parts of the Vienna-codex: the books of Ruth, Judith

and Esther, some passages of the second book of the Maccabees, and the prophets, almost

wholly.

It is remarkable, that important parts of the Old Testament, that are often read during the

masses are missing, for example, prophecies of Isaiah and Jeremiah, which are so significant

for Advent and Lent, not to mention the first book of Moses, the history of creation. No

native preacher could get on without these, while the most important task of the

Franciscans were preaching in native languages and pastoral care – it was no coincidence

that the first Hungarian Scripture translation was written by Franciscan monks.

Why is the text of the Vienna-codex missing some parts then?

We only learned about the existence of this codex in 1799 (István Sándor: A WIDE RANGE

VI); first published by Gábor Döbrentei in 1838. But Péter Pázmány saw Hungarian

Bibles in the 15

th

century. “I HAVE SEEN DIFFERENT HUNGARIAN AND GERMAN NEW

TESTAMENTS AND BOOKS OF THE OLD TESTAMENT, THAT WERE TRANSLATED BEFORE

THE BIRTH OF LUTHER [that is before 1843!].” (SERMONS, Bratislava, 1636)

If the Vienna-codex happened to contain only some chosen passages, it would be

remarkable that the translators omitted important passages while they paid so much

attention to the great women of the Bible: Ruth, Esther, and Judith…

• Ruth: the great-grandmother of David, who is mentioned in the gospel of Matthew for

  that, who returns to Bethlehem after the death of her father, who was born in Bethlehem,

  “IN THE BEGINNING OF BARLEY HARVEST”. Ruth got to know her husband as she

  “GLEANED IN THE FIELD AFTER THE REAPERS”. This is the first and only OT mention of

  the greeting that is rhythmically repeated during the liturgy of the masses: “THE LORD BE

  WITH YOU.” The exact words of this phrase in the Vienna-codex were repeated in Gáspár

  Heltai’s translation in 1565.

  Next to the modest, diligent “housewife”, Ruth the Moabitess from Bethlehem, there are

  Judith, the bold and dynamic woman, who is ready to fight for her country, and Esther,

  who is born to be a queen, to whom the king is willing to give half of his kingdom?

  We have chosen two passages, one from the Book of Esther, and the other from the Book of

  Jonah, because the first contains instructive moments of the history of civilization – of

  architecture and social customs – and of the development of fiction, and because the

  second is one of the fundamentals of developing narrative poetry.

• Ujlaki Bálint és Pécsi Tamás fordítása

  Részletek az Ószövetségből (Bécsi-kódex)

  A négy evangélium (Müncheni-kódex)

  Az első, általunk ma ismert, bár csupán töredékesen ránk maradt magyar nyelvű Biblia-

  fordítás az 1430-1450-es években keletkezett. A dél-magyarországi Szerémség akkor

  igen fejlett vidékén, a Pétervárad melletti, Duna parti Kamenica községben készült; két

  prágai egyetemet járt pap: Ujlaki Bálint és Pécsi Tamás műve. 1439-ben eretnekség

  gyanújába kerültek, s ezért híveikkel együtt a Kárpátok keleti lejtőire, a Moldovába

  menekültek-települtek. Itt másolták le a becses kéziratot, pontosan: a négy evangéliumot,

  csángó magyarok. Az Ószövetség egyes részeit tartalmazó Bécsi-kódexet az 1540-es

  évek táján tisztázták le, nem tudjuk, hol és milyen körülmények között. A fordítók prágai

  tanulmányai és eretnekségük (?) miatt Huszita Bibliának is nevezett mű nyelve tehát

  Hunyadi János korának magyarsága.

  Ujlaki Bálint és Pécsi Tamás működéséről Szalkai Magyar Balázs Ferenc-rendi szerzetes

  tudósít. Az 1400-as évek közepe táján megírta rendjének magyarországi és boszniai

  történetét. Ebben olvasható:

  „Ebben az időben még két tanult ember is távozott innen Kamenicáról, tudniillik Tamás

  és Bálint, akik, miután ezt néhány megszállott férfival és asszonnyal megtanácskozták,

  éjnek idején Moldvába szöktek […] EZ A KÉT PAP MINDKÉT TESTAMENTUM ÍRÁSAIT

  LEFORDÍTOTTAMAGYARNYELVRE.” (A MAGYARKÖZÉPKORFORRADALMA V. Kovács

  Sándor gondozásában. Bp. 1984. Csonka Ferenc fordítása)

  Egyelőre kideríthetetlen, hogy az egész Ószövetséget lefordították-e, és csupán a sors

  szeszélyéből maradt ránk mindössze néhány részlet, vagy pedig talán csak a számukra

  legfontosabb helyeket magyarították, a vallásos élet (miserend) gyakorlati igényeihez

  alkalmazkodva.

  Mi ma a Bécsi-kódexből a következő részeket ismerjük: Rut könyve, Judit könyve, Eszter

  könyve, a Makkabeusok második könyvéből néhány részlet; valamint a próféták,

  csaknem teljesen.

  Feltűnő, hogy a mise olvasmányok fontos ószövetségi helyei hiányoznak, például Izajás,

  Jeremiás prófétáknak az ádventi és nagyböjti időszakban oly jelentős jövendölései; nem

  is szólva Mózes első könyvéről, a teremtéstörténetről. Ezek nélkül egyetlen anyanyelvű

  igehirdető sem boldogulhatott, márpedig a ferences rendnek éppen az anyanyelvű

  igehirdetés és lelkigondozás volt az egyik legfontosabb feladata – nem is véletlen tehát,

  hogy az első magyar nyelvű Szentírás-fordítás ferences papok tollából származik.

  De akkor miért töredékes a Bécsi-kódex anyaga?

  E kódex létezéséről csak 1799 óta tudunk (Sándor István: SOKFÉLE VI); Döbrentei Gábor

  adta először közre nyomtatásban, 1838-ban. Viszont Pázmány Péter még látott 15.

  századi magyar Bibliákat: „LÁTTAM NEM EGYFÉLE MAGYAR ÉS NÉMET

  ÚJTESTAMENTUMOT ÉS ÓTESTAMENTUMNAK SOK KÖNYVEIT, MELYEKET LUTHER

  SZÜLETÉSEELŐTT [vagyis 1843 előtt!] FORDÍTOTTAK.” (PRÉDIKÁCIÓK Pozsony 1636)

  Ha netán ez a Bécsi-kódex eredetileg is szemelvényes jellegű fordítás volt, akkor feltűnő,

  hogy miközben a fordítók fontos részleteket mellőznek, nagy figyelmet szentelnek a

  bibliai asszonyhősöknek: Rutnak, Eszternek, Juditnak...

• Rut: Dávid dédanyja, aki ezért Máté evangéliumában is megemlíttetik és aki betlehemi

  származású atyjának halála után, „MIDŐN AZ ÁRPÁK ELŐSZER ARATTATNAK VALA”,

  visszatért Betlehembe. Rut kalászszedés közben – „SZED VALA GABONAFŐKET AZ

  ARATÓKHÁTAMEGETT” – ismerkedik meg férjével. Itt hangzik el, a Bibliában először és

  az Ószövetségben egyetlen alkalommal a mise szövegében ritmikusan visszatérő

  köszöntés: „AZ ÚR LEGYEN VELETEK.” A Bécsi-kódexben: „ÚR TÜVÉLETEK.” (Ugyanígy

  olvasható Heltai Gáspár 1565-os fordításában is!)

  A szerény, szorgalmas, „háziasszony” betlehemi moabita Rut mellett Judit a hazájáért

  harcolni kész, bátor és tetterős asszony, Eszter pedig uralkodásra termett nő, akivel a

  király fele országát is hajlandó megosztani.

  Mivel Eszter könyve mind művelődéstörténetileg – építkezési, társaséleti szokások –,

  mind a széppróza fejlődése szempontjából tanulságos mozzanatokat tartalmaz, és mivel a

  Jónás könyve szintén egyik alapeleme a kialakulófélben levő elbeszélő költészetnek: e

  kettőből választottunk ki egy-egy részletet.