Biszku és a többiek I-VII. DVD 1991 / Complete 4 DVD Collector's Edition / Director: Vitézy László / A legvidámabb barakk / Színes magyar dokumentumfilm 614 perc  

REGION 2 PAL DVD 

MADE IN HUNGARY

AUDIO: HUNGARIAN ONLY!  

15 Episodes 

Total Playtime 614 minutes

UPC 5996357344483

DVD manufactured in 2010

FROM THE BACK COVER OF THIS DVD:

Vitézy László filmrendező a rendszerváltozás idején a Kádár korszak vezető politikusait ültette kamera elé.

Az interjúkból 15 részes sorozat készült, amit először „Legvidámabb barakk” címmel 1991 őszén tűzött műsorára a Magyar Televízió.

A mind a mai napig egyedülálló alkotásból megtudhatjuk, hogyan látták saját szerepüket a szocialista Magyarország vezetői: Biszku Béla, Gáspár Sándor, Pap János, Berecz János, Czinege Lajos, Háry Béla, Kállai Gyula, Korom Mihály, Katona István, és Puja Frigyes.

A film a Rajk pertől az MSZMP megszűnéséig tárgyalja az eseményeket, felidézve az 1956-os forradalom vérbe fojtását, az 1968-as csehszlovákiai bevonulást, a hatvanas évek gazdasági reformjait, vagy az 1989-es változást megelőző éveket. A riportokból kiderül, milyen volt a Szovjetunió csatlósaként szolgálni a kommunista pártot.

A Magyar Televízió közel húsz év után ismét műsorára tűzte a ma már történelmi dokumentumnak is tekinthető sorozatot „Biszku és a többiek” címmel. A címválasztás nem véletlen, hiszen a sugárzásnak a 2010 nyarán nagy vihart kavart úgynevezett Biszku-ügy is aktualitást adott. Az 1989 és 1991 között készült dokumentumfilm-sorozat egyes részeiben elhangzottakat a korszakot jól ismerő történészek, Kahler Frigyes, M. Kiss Sándor és Zinner Tibor a mai ismeretek birtokában mélyrehatóan elemzik a „Tárgyalás” részben. Ezúttal az első 7 része jelenik meg. A második 8 rész a következő év elején várható.

A DVD melléklete Vitézy László 1975-ben készült „Rejtett hiba” című tényfeltáró dokumentumfilmjét tartalmazza. Ki a felelős a kőbányai öntödében bekövetkezett üzemi balesetért, aminek következtében egy munkás meghalt, egy másik pedig elvesztette a szeme világát? A hivatalos vizsgálat úgynevezett „rejtett hibát állapított” meg. Tehát felelős nincs! A film alkotói viszont utána járva az eseményeknek lépésről lépésre bizonyítják be, hogy igenis megállapítható a felelősség. Csak hogy ezt az „illetékes elvtársak” megpróbálták eltussolni.

Színes magyar dokumentumfilm, 2010, 614 perc

Eredeti cím: Biszku és a többiek
Rendező: Vitézy László
Hang: magyar 2.0
Képarány: 4:3

Extrák: Rejtett hiba – díjnyertes dokumentumfilm
 
12 éven aluliak számára csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott!

Gulyáskommunizmusnak vagy gulyásszocializmusnak a Magyarország 1962–1989 közötti korszakát jellemző politikát nevezik. A kifejezés értelme, hogy az országot más szocialista berendezkedésű országokhoz képest viszonylagos jólét jellemezte: akik nem konfrontálódtak a hatalommal, azok nyugodtan élhették mindennapjaikat akár egy tányér gulyás mint jellegzetes magyar étel felett is. E korszakot nevezik még frizsiderszocializmusnak vagy egyszerűen kádárizmusnak is.

A legvidámabb barakk, a gulyáskommunizmus „politikai” gyökere a kommunista vezetés bizonytalanságérzése, mert az 1956-os forradalom nagy tanulságának azt tartották, hogy nem szabad az életszínvonalat csökkenteni, jobb ha az egyszerű kisembert élni és boldogulni hagyják, mert addig sem az alapvetően diktatórikus rendszer ellen tevékenykedik, ezért lényeges volt a kommunista országokhoz képest magas életszínvonal fenntartása. A nyilvános politikai beszédben ennél általánosabb, azaz ideológiai alapokra volt szükség. Így lett a legvidámabb barakk, a gulyáskommunizmus „ideológiai” gyökere:

„Aki nincs ellenünk, az velünk van.”
„Nem azért építünk szocialista társadalmat, mert van marxizmus-leninizmus, amely azt előírja, vagy mert van párt, s annak valahova vezetnie kell a népet, hanem fordítva: azért kell nekünk felépítenünk a szocialista társadalmat, mert ez biztosítja az emberek jobb életét, a haza és a nemzet virágzását. A nép annak alapján ítél, hogyan fejlődik a népgazdaság és a kultúra, mert életét az érinti legközvetlenebbül.”

– Kádár János a Hazafias Népfront kongresszusán, 1961. december 8-án.

Ez a jelmondattá váló szólam amúgy Méray Tibor írótól származott, aki másfél hónappal korábban, a főleg az 1956-os forradalom után külföldre emigrált magyaroknak íródó Irodalmi Újság 1961. október 23-án megjelent, a forradalom ötéves évfordulója kapcsán főleg a forradalommal kapcsolatos cikkeket megjelentető számában Csodatevők vagy egyszerű emberek című írásában jegyezte meg:

„Rákosi idejében a párt alapgondolata az volt: »Aki nincs velem, az ellenem van«; ma inkább ez: »Aki nincs ellenem, az velem van«.”

A gulyáskommunizmus sokat segített Kádár megítélésén is, akinek viszonylag gyorsan elfelejtették az 1956-os forradalom leverését, és egyfajta „jó királlyá” vált a nép szemében. A legvidámabb barakk, a gulyáskommunizmus legalapvetőbb eredménye az első számú vezető szerint:

„Nálunk az embernek ember általi kizsákmányolása megszűnt.
Kizsákmányoló osztályok megszűntek.
Nálunk osztályok még vannak,
de ezek valamennyien dolgozó osztályok,
és az osztályok között kibékíthetetlen ellentmondások nincsenek.”

– részlet Kádár János beszédéből az MSZMP XIII. kongresszusán, 1985. márciusban^[1]

Azt azonban igencsak elhallgatták, hogy a gulyáskommunizmus fenntartása egy idő után már csak az ország államadósságát növelő külföldi hitelek révén volt lehetséges. A világgazdaságot meghatározó globalizáció új folyamatai az 1970-es évektől kezdődően egy gazdasági paradigmaváltás hatására, melynek eredete az 1973-as olajválság volt, az állandósult gazdasági, technológiai, pénzügyi és katonai versenyre kényszerített szocialista újratermelődési modell szerint berendezkedett kommunista országokat felmorzsolták. A második világháború után kiépült nagyhatalmi-katonai status quo megkérdőjeleződött, a szovjet birodalom a kapitalista nagyhatalmak jóvoltából békésen összeomlott, és Magyarország – a többi kelet-közép-európai néphez hasonlóan – visszanyerte viszonylagos függetlenségét.

A rendszerváltás után egyfajta nosztalgia alakult ki a gulyáskommunizmus évtizedei után, mivel a megváltozott kapitalista berendezkedés sok, jellemzően alacsony iskolázottságú vagy fizikai munkát végző ember gondtalan megélhetését szüntette meg, vagy tette bizonytalanná, akik a rendszerváltás előtt biztonságos egzisztenciális körülményeket tudhattak magukénak, és ezzel nem érzik arányosnak mindössze azt a jogot, hogy négyévente szavazhatnak az aktuális politikai szereplők vezetői helyéről.