Mikszáth was born in Szklabonya (also known as Sklabiná or Szlabonya), Upper Hungary (now Sklabiná, Slovakia) into a family of the lesser nobility. He studied Law at the University of Budapest from 1866 to 1869, although he did not apply for any exam, and became involved in journalism, writing for many Hungarian newspapers including the Pesti Hírlap [hu].

Mikszáth's early short stories were based on the lives of peasants and artisans and had little appeal at the time. However, they demonstrated his skill in crafting humorous anecdotes, which would be developed in his later, more popular works. Many of his novels contained social commentary and satire, and towards the end of his life they became increasingly critical of the aristocracy and the burden he believed the latter placed on Hungarian society.

Hungarian Summary:

A ​kilencvenes évek két kimagasló – és szinte egy tőről sarjadt – regénye a Beszterce ostroma (1894) és az Új Zrínyiász (1898), a romantikától lassan távolodó s a realizmus átfogó igényével alkotó Mikszáth pályáján.
Összekapcsolható e két mű nemcsak hasonló tárgyuk és közös ihletőjük – a századvégi magyar valóság – alapján, hanem a jellemzés módszere, a többszálú elbeszélés fordulatossága, sőt egységes gondolatisága szerint is.
A liberális politika válsága, megalkuvása, illetve a régi nemesi illúziókat melengető dzsentrik nevetséges szélmalomharca sürgette ki a kor mélyebb, elgondolkodtatóbb ábrázolását. Egy valóban megtörtént – a középkori szokásoknak megfelelő, de a tizenkilencedik században zajló – eseménysorozat hátborzongató hátborzongató részletei szolgáltatták a furcsa adalékot a Beszterce ostroma meséjéhez. A „bolond gróf” botrányos csetepatéival csupán azt testesítette meg, ami körülötte dívott: a „nagy hazudozást” és önáltatásba feledkező tespedtséget, tehetetlenséget, ami az egész közgondolkozást mérgezte.
S a múlt kísérteties világa mellé mindjárt odarajzolta Mikszáth – a leleplező gondolat folytatásaként – az „úri svihákság” egyértelműbb szatírjait is: az Új Zrínyiász-t. Ez a regény millenniumi ünnepségek kápráztatóan hamis légkörében született. A nagy elődök világraszóló tettei és a jelen gátlástalan élősdisége közötti szakadékot mutatta meg, amikor a monarchia cinikus haszonélvezői megtanulták már a Behenczy bárók köpönyegforgató bölcsességét.
Bearanyozta azonban az író mind a két történetet az anekdoták kedélyes-jó ízével, hogy „titokban” egyre többet sejtessen az ő csendes, félve őrzött nemzeteszményéből, demokratikus meggyőződéséből is.