Besh o droM is a Balkan music group. Their music blends folk and contemporary instruments (including the cymbalom and the EWI, in styles ranging from punk-rock to world music. They acknowledge particular influences from Transylvanian, Jewish, Turkish, Afghan, Egyptian, Lebanese, Armenian, Bulgarian, Romanian, Macedonian and Greek musical traditions.

The band was formed in Budapest in August 1999, recently based in Budapest, Bristol and Jerusalem. Their Romany title in the Lovari dialect (Besh o droM means ’sit on the road’ literally), but its real meaning is ’follow your path, get on with it’. It is also wordplay in Hungarian meaning ’I am rolling...’ (a joint).

They have made a special appearance in Miklós Jancsó's movie Last Supper at the Arabian Gray Horse. They have also composed and performed the original soundtrack for the National Theatre of Szeged's 2001/2002 season of A Midsummer Night's Dream.

HUNGARIAN SUMMARY:

A Besh o droM koncerteken árad az életerő és energia. Mielőtt a színpadra állnak, semmi sem látszik abból, ami következni fog. Nincs vihar előtti csend, nincs felfokozottság sem. A legnagyobb természetességgel mennek fel a lépcsőn, mintha a zebrán készülnének átmenni.

A Besh o droM hirtelen alakult, nem előzte meg piackutatás, tagtoborzás, közös tanulás. Inkább volt valamiféle válasz egy soha fel nem tett kérdésre. Látszólag össze nem illő emberek, látszólag össze nem illő zenei stílusokat vegyítettek lázas igyekezettel és türelmetlenséggel. Azóta eltelt két évtized, a zene mégsem lett kiszámíthatóbb, egyfélébb, határozottan valamilyen. Helyette a Besh o droM lett stílus- és védjegy. „Megülték az utat”. A zenekar fennállásának 20 évfordulójára megjelent a Fonó kiadásában a Besh o droM 20 című lemez, amely egy kis könyv is egyben Kardos Gábor fotóival.

„Kardos Gábor koncertfotóin áthallatszik a muzsika, látja, és láttatni tudja a zenét. Egyszer csak ott állt az első sorban szerényen mosolyogva, és csak másnap tudtuk meg, milyen kíméletlenül exponál. Amit kimerevít, mozgásban marad, ami elhangzott, tovább zeng a képein.”

„Az első hangoknál még lehet vigyázni arc¬vonás¬ra, szoknyaráncra, cipőorra. Olyankor még lehet illedelmesen mosolyogni, tapsikolni és billegni a sarkunkon. Nem erőszakosak, nem vágnak arcba erősen és váratlanul. Táncba visznek szépen, ahogy illik. Aztán haladva előre ebben a táncban, egyszer csak ugrani kell, akkor is, ha nem lehet. Szelíd mosoly helyett ordítani kell, verni össze kíméletlenül a tenyereket. Fütyülni kell, fülsértően, hangosan.

Persze ők is egyre vadabbak és kíméletlenebbek. Levegőbe emelkednek, ugranak, forognak, egymásra stromfolnak, adják egymás alá a lovat. Amikor nincs több levegő, nincs több hang, akkor jön egy újabb futam. Idézet, utalás, zenei vicc, vagy egy szóló, ami után nincs följebb, és a következő percben már világos, hogy dehogy nincs, hisz épp most játsszák!

Csak hazafele derül ki, nem érzem a lábamat és hiába formálom a szavakat, nem jön ki hang a torkomon! ...” (részletek a lemezborítóról)