A szerző 1961-ben érkezett Berlinbe, amit hamarosan fallal választottak szét. A német származású költő, író ösztöndíjasként, majd a 70-es évek első felében a Berlini Magyar Kulturális Intézet munkatársaként dolgozott az NDK-ban. A német irodalomban ekkor új hangú nemzedék lépett színre, s azonnal kifejezte a kulturális politika által rákényszerített diktátumok miatti elégedetlenségét – jó néhányukat betiltották. Kalász Márton a Berlinben töltött évek köznapi, szellemi és politikai eseményeinek a szemtanúja, melyekre esszéisztikus, személyes hangnemű könyvében emlékezik.