Description
Beethoven – Symphony No. 3 Eroica / Hungarian State Orchestra, János Ferencsik / Hungaroton Audio CD 1994 Stereo
HCD 12566-2
Tracklist:
Symphony No. 3 In E Flat Major Op. 55 (Eroica) | |||
1. I. | Allegro Con Brio 18:07 |
||
2. II. | Marcia Funebre: Adagio Assai 16:22 | ||
3. III. |
Scherzo. Allegro Vivace 6:22 |
||
4. IV. |
Finale. Allegro Molto 12:02 |
- Composed By – Beethoven
- Conductor – János Ferencsik
- Orchestra – Hungarian State Orchestra
Ludwig van Beethoven 1803-ban, mintegy fél év alatt írta 3., Esz-dúr szimfóniáját (Op. 55), a mű bemutatójára azonban csak két évvel később, 1805-ben került sor, ugyanis közben a szerzőt a Fidelio premierje és a nyomdai előkészítések foglalták le.
A szimfónia, amely az Eroica névre is hallgat, a zenetörténet egyik fordulópontja. Ezzel a művével Beethoven végképp széttépte azt a köteléket, mely őt a régi formákhoz és művészethez kötötte. Összes művében láthatjuk ezt a fajta törekvést, de egyetlen műve sem jelentett olyan hatalmas előrelépést, mint a 3. szimfónia.
1. tétel – Allegro con brio
A tétel formája szonátaforma, amit Beethoven kibővít, illetve változtat meg úgy, hogy a hagyományostól eltérően, a mellékes, átvezető, lezáró részek is hasonló hangsúlyt kapnak, ezáltal felborul a klasszikus szonátaforma egyensúlya. A tétel elején nincs lassú bevezetés, helyette két hatalmas Esz-dúr akkord adja meg a hangnemi környezetet, ami után azonnal a főtéma következik. Szinte átvezetés nélkül jutunk el a melléktémához, amelyet egy második melléktéma követ. Ez utóbbi után már a zárótémacsoport kezdődik. A tételnek egyik különlegessége, hogy a zárótémacsoport és a kóda jóval hosszabb, mint az expozíció többi része. Ez a tétel Beethovennek méret szerint is a leghatalmasabb, legterjedelmesebb szimfóniatétele.
2. tétel – Marcia funebre. Adagio assai
Formailag a tétel rondóformában megépített, öt nagy részre tagolható gyászinduló. Az első rész maga a gyászinduló, amely komor c-moll hangzataival nyitja a tételt. A Maggiore feliratú második rész a szokásos triónak felel meg, amely immár C-dúrban szólal meg. A harmadik rész ismét visszatér a c-mollhoz, ami nem más, mint az első rész megismétlése, azzal a különbséggel, hogy f-mollba modulál el, mely hangnemben szólal meg a negyedik rész. Ebben az első téma egy motívuma van gazdag ellenpontozással feldolgozva. Az első rész az alaphangnemben ismétli az első részt, majd egy kóda zárja a tételt.
3. tétel – Scherzo. Allegro vivace
„A harmadik tételben ismét az erő nyilatkozik meg, de ennek az erőnek fékevesztett romboló hatását elvette a fájdalom. Ez az erő nem pusztítani, hanem teremteni akar. (…) E tételben a hőst, az embert új oldaláról ismerhetjük meg: aki a bánat és szomorúság helyett a vidám alkotó tevékenységét választotta.” - írja Wagner a tételről.
A vázlatok tanúsága szerint Beethoven eredetileg egy menüettet tervezett a scherzo helyett, ennek ellenére erős a hangulati zökkenő a második és harmadik tétel között, és ez sok vitát eredményezett akkoriban is. Paul Bekker német zenekritikus a második és a harmadik tétel felcserélését javasolta, indoklásul, hogy a 9. szimfóniában (ezen kívül más műveiben, például az op. 59/1-es vonósnégyesében) is végrehajtotta a középtételek ezen cseréjét a szerző. Ha Beethoven valójában így akarta volna, akkor írásban hagyta volta ránk szándékát. A harmadik szimfónia komponálásának idején Beethoven már nem riadt vissza semmiféle újítástól, amit művészi szempontból szükségesnek vagy helyesnek látott, így egyértelmű, hogy tudatosan és tervszerűen helyezte így egymás mellé a két tételt.
4. tétel – Finale. Allegro molto
Formailag a finálé egy szabad építkezésű páros variáció. A témát Beethoven az Eroica előtt már többször feldolgozta, időrendben először egy 1800 körül íródott kontratáncban (WoO. 14/7), majd a Prometheus teremtményei című balett fináléjában is. A tétel egy gondosan megszerkesztett és bonyolult kontrapunktikus munka, amelyről Felix Weingartner a következőt írta: „…a koncepció vakmerőségében és a polifon munka tökéletességében messze túlhaladja az 'Eroica' többi tételeit, s hozzá képest Mozart Jupiter-szimfóniájának fugafináléja valóságos gyerekjáték”.
Ferencsik János, Magyar Állami Hangversenyzenekar
1. Symphony No. 3 in E flat major, Op. 55 "Eroica": I. Allegro con brio 18:13
2. Symphony No. 3 in E flat major, Op. 55 "Eroica": II. Marcia funebre. Adagio assai 16:27
3. Symphony No. 3 in E flat major, Op. 55 "Eroica": III. Scherzo. Allegro vivace 6:27
4. Symphony No. 3 in E flat major, Op. 55 "Eroica": IV. Finale. Allegro molto 12:02