Beethoven Symphony No. 3 Eroica / Audio CD 1994 / Hungarian State Orchestra / Conducted by János Ferencsik / Hungaroton Classic

HCD12566

UPC 5991811256623

MADE IN HUNGARY

TOTAL TIME: 53'09"

Tracklist

Ludwig Van Beethoven

Symphony No. 3 in E flat major, Op. 55 "Eroica"

1 I. Allegro con brio  18'07"

2. II. Marcia funbre. Adagio assai  16'22"

3. III. Scherzo. Allegro vivace 6'22"

4. IV. Finale. Allegro molto 12'02"

Hungarian State Orchestra

Conduted by János Ferencsik

Ludwig van Beethoven 1803-ban, mintegy fél év alatt írta 3., Esz-dúr szimfóniáját (Op. 55), a mű bemutatójára azonban csak két évvel később, 1805-ben került sor, ugyanis közben a szerzőt a Fidelio premierje és a nyomdai előkészítések foglalták le.

A szimfónia, amely az Eroica névre is hallgat, a zenetörténet egyik fordulópontja. Ezzel a művével Beethoven végképp széttépte azt a köteléket, mely őt a régi formákhoz és művészethez kötötte. Összes művében láthatjuk ezt a fajta törekvést, de egyetlen műve sem jelentett olyan hatalmas előrelépést, mint a 3. szimfónia.

1. tétel – Allegro con brio

A tétel formája szonátaforma, amit Beethoven kibővít, illetve változtat meg úgy, hogy a hagyományostól eltérően, a mellékes, átvezető, lezáró részek is hasonló hangsúlyt kapnak, ezáltal felborul a klasszikus szonátaforma egyensúlya. A tétel elején nincs lassú bevezetés, helyette két hatalmas Esz-dúr akkord adja meg a hangnemi környezetet, ami után azonnal a főtéma következik. Szinte átvezetés nélkül jutunk el a melléktémához, amelyet egy második melléktéma követ. Ez utóbbi után már a zárótémacsoport kezdődik. A tételnek egyik különlegessége, hogy a zárótémacsoport és a kóda jóval hosszabb, mint az expozíció többi része. Ez a tétel Beethovennek méret szerint is a leghatalmasabb, legterjedelmesebb szimfóniatétele.

2. tétel – Marcia funebre. Adagio assai

Formailag a tétel rondóformában megépített, öt nagy részre tagolható gyászinduló. Az első rész maga a gyászinduló, amely komor c-moll hangzataival nyitja a tételt. A Maggiore feliratú második rész a szokásos triónak felel meg, amely immár C-dúrban szólal meg. A harmadik rész ismét visszatér a c-mollhoz, ami nem más, mint az első rész megismétlése, azzal a különbséggel, hogy f-mollba modulál el, mely hangnemben szólal meg a negyedik rész. Ebben az első téma egy motívuma van gazdag ellenpontozással feldolgozva. Az első rész az alaphangnemben ismétli az első részt, majd egy kóda zárja a tételt.

3. tétel – Scherzo. Allegro vivace

„A harmadik tételben ismét az erő nyilatkozik meg, de ennek az erőnek fékevesztett romboló hatását elvette a fájdalom. Ez az erő nem pusztítani, hanem teremteni akar. (…) E tételben a hőst, az embert új oldaláról ismerhetjük meg: aki a bánat és szomorúság helyett a vidám alkotó tevékenységét választotta.” - írja Wagner a tételről.

A vázlatok tanúsága szerint Beethoven eredetileg egy menüettet tervezett a scherzo helyett, ennek ellenére erős a hangulati zökkenő a második és harmadik tétel között, és ez sok vitát eredményezett akkoriban is. Paul Bekker német zenekritikus a második és a harmadik tétel felcserélését javasolta, indoklásul, hogy a 9. szimfóniában (ezen kívül más műveiben, például az op. 59/1-es vonósnégyesében) is végrehajtotta a középtételek ezen cseréjét a szerző. Ha Beethoven valójában így akarta volna, akkor írásban hagyta volta ránk szándékát. A harmadik szimfónia komponálásának idején Beethoven már nem riadt vissza semmiféle újítástól, amit művészi szempontból szükségesnek vagy helyesnek látott, így egyértelmű, hogy tudatosan és tervszerűen helyezte így egymás mellé a két tételt.

4. tétel – Finale. Allegro molto

Formailag a finálé egy szabad építkezésű páros variáció. A témát Beethoven az Eroica előtt már többször feldolgozta, időrendben először egy 1800 körül íródott kontratáncban (WoO. 14/7), majd a Prometheus teremtményei című balett fináléjában is. A tétel egy gondosan megszerkesztett és bonyolult kontrapunktikus munka, amelyről Felix Weingartner a következőt írta: „…a koncepció vakmerőségében és a polifon munka tökéletességében messze túlhaladja az 'Eroica' többi tételeit, s hozzá képest Mozart Jupiter-szimfóniájának fugafináléja valóságos gyerekjáték”.

Ferencsik János, Magyar Állami Hangversenyzenekar

1. Symphony No. 3 in E flat major, Op. 55 "Eroica": I. Allegro con brio 18:13
2. Symphony No. 3 in E flat major, Op. 55 "Eroica": II. Marcia funebre. Adagio assai 16:27
3. Symphony No. 3 in E flat major, Op. 55 "Eroica": III. Scherzo. Allegro vivace 6:27
4. Symphony No. 3 in E flat major, Op. 55 "Eroica": IV. Finale. Allegro molto 12:02