Bartok, Kodaly, Ligeti - Hungarian Songs / Andrea Rost / Izabella Simon - piano / Warner Classics And Jazz Audio CD 2008 / 2564-69518-3

UPC 825646951833   

!!! Condition of this CD is USED LIKE NEW !!!

Előadók:
Rost Andrea - szoprán
Simon Izabella - zongora

Tracklist:

BELA BARTOK (1881-1945)

Hungarian Folksongs (Volume 2) (1906-o7)  

1.  Tiszán innen, Tiszán túl   2:16

2.  Erdők, völgyek, szűk ligetek   2:25 

3.  Olvad a hó   1:21

4.  Ha bemegyek a csárdába   1:34

5.  Fehér László lovat lopott   3:32

6.  Megittam a piros bort   0:39

7.  Ez a kislány gyöngyöt fűz   0:59

8.  Sej, mikor engem katonának visznek   1:47

9.  Még azt mondják   0:50

10. Kis kece lányom   0:42

Eight Hungarian Folksongs (1907/1917)

11. Fekete főd, fehér az én zsebkendőm   1:46

12. Istenem, Istenem, áraszd meg a vizet   1:26

13. Asszonyok, asszonyok, had" legyek társatok   1:04

14. Annyi bánat a szívemen   1:19

15. Ha kimegyek arr' a magos tetőre   1:14

16. Töltik a nagyerdő útját   1:38

17. Eddig való dolgom a tavaszi szántás   1:47

18. Olvad a hó   1:06

ZOLTÁN KODÁLY (1882—1967)
19. Mónár Anna   8:50

20. Kitrákotty mese   3:12

21. A rossz feleség   4:05

22. Kocsi, szekér...   0:48

23. Virágos kenderem...   1:00

24. Akkor szép az erdő...   3:01

25. A nővérek   2:54 

26. A csitári hegyek alatt   4:57

GYÖRGY LIGETI (1923—2006)

Three Songs on Poems by Sándor Weöres

27.  Táncol a hold fehér ingben   1:03

28.  Gyümölcs-fürt   3:08

29.  Kalmár jött nagy madarakkal   1:58

Five Songs on Poems by János Arany

30. Csalfa sugár   2:18

31. A legszebb virág   2:25 

32. A csendes dalokból   1:00

33. A bujdosó   4:04 

34. Az ördög elvitte a fináncot   1:59

• Soprano - Andrea Rost
• Piano - Izabella Simon

A dal műfaja a még valamelyest klasszicizált romantika idején érte el kifejezési tökélyét. Ekkoriban vált szinte kötelezővé a nem tolakodó, ugyanakkor önmagában is művészi erejű zongorakíséret. A természetesség, a látszólagos mesterkéletlenség ebben a formában párosult leghatározottabban a hangbeli és hangszeres képzettséggel.

A jelen albumot nyitó „Tiszán innen, Tiszán túl” című népdal Bartók Béla értelmezésében már az első pillanatban eloszlat minden kétséget afelől, hogy épp mit hallgatunk. Egyértelműen műzenét.

Noha Rost Andrea kedvére játszik a hangjával: hol komoly, hol klasszikusan megformált, hol csintalan, hol pedig incselkedő, megszólalásában nyoma sincs a hagyományos népdaléneklés nyers, feszes, sokszor torokból képzett kérgességének. Előadásában Bartók dalai - pontosan, ahogy kell - schuberti magasságokba emelkednek.

Különösen igaz ez a Magyar népdalok második kötetét záró „Kis kece lányom”-ra, amely a finoman strukturált akkordok támaszával az eredeti népdalhoz képest új, magasabb dimenziókba lép. Ezen formájában mintha a reneszánsz táncok távoli visszhangja szólalna meg a nemes, kecses melódiában.

Szintén a reneszánszot, az énekmondók balladáit idézi a „Fehér László lovat lopott” című dal, melynek kíséretében a letisztult expresszivitás a modern operák drámaiságával keveredik. Ebben a műben különös szerepet kap Simon Izabella átélt zongorajátéka, az éneket nem csupán passzívan kísérő, hanem színeivel egyértelműen alátámasztó akkordok és futamok megszólaltatása.

Kodály Zoltán hiába volt szellemi és kortársa Bartók Bélának, kettejük stílusát a rengeteg közös elem ellenére egy világ választja el. Míg Bartók számos népies motívumot és megoldást megőrzött feldolgozásaiban, Kodály muzsikáján az impresszionizmus bélyege fedezhető fel, méghozzá félreismerhetetlenül.

Mi sem jobb bizonyíték erre, mint a „Mónár Anna”, melynek széttöredezett, szinte egy-egy hangulatot megfestő akkordjaiban Claude Debussy hatása érezhető. Az összhatáson még az „A csitári hegyek alatt…” egyértelműen barokkos, már-már Bachéra emlékeztető kísérete sem változtat, legfeljebb árnyalja azt.

S hiába az időbeli távolság, Ligeti György műdalai semmivel sem különböznek jobban Bartókéitól, mint Bartók Kodálytól. Ligeti persze nem létezhetne a schoenbergi zenei forradalom, vagy mondjuk a keleti zenék ismerete nélkül, „A bujdosó” mégis egyfajta visszacsatolás az elődökhöz.

A három komponista dalait rendkívüli élvezet a lemezen szereplő két művész tolmácsolásában hallani. Rost Andrea beszédes, drámai énekstílusán egyértelműen érződik az operai háttér. Nincsenek üresjáratok, lapos pillanatok, minden dal és szöveg a helyére kerül, hibátlan előadást hallhatunk. Simon Izabella méltó társként, átélten, kifogástalan érzékkel és minden frázisban kifogástalan dinamikával kísér.

Nagyszerűen összeválogatott repertoár, nagyszerű előadókkal. (Galamb Zoltán)