Description
Bartók Béla: Sonatina / Transcribed by Balassa György / Editio Musica Budapest Zeneműkiadó / 1955 / Bartók Béla: Szonatina / Átírta Balassa György
Paperback
Made in Hungary
Setting: Clarinet and Piano
Series: Bartók Transcriptions for Music Students
Period: 20th Century
Length: 16 pages
Format: Bach (23 x 30,2 cm)
Weight: 0.081 kg
Published: 1955
Publisher: Editio Musica Budapest Zeneműkiadó
Item number: 1920
ISMN: 9790080019207 / 979-0080019207
Hangszer/letét: Klarinét és zongora
Sorozat: Bartók-átiratok zeneiskolásoknak
Korszak: XX. század
Terjedelem: 16 oldal
Formátum: Bach (23 x 30,2 cm)
Súly: 0,081 kg
Első megjelenés: 1955
Kiadó: Editio Musica Budapest Zeneműkiadó
Katalógusszám: 1920
Sonatina for piano was composed in 1915. In the work Bartók used five original Romanian instrumental folk dance melodies which he had recorded during his folk music collecting trips in Transylvania between 1910 and 1914. Movement I is based on two bagpipe melodies (ardeleana, joc) from Hunedoara and Bihor respectively, the melody of ''Bear dance'' had originally been played on violin and guitar, while the finale uses two violin melodies (a turcii, babaleuca) from Mureş and Torontal respectively. In a late radio interview Bartók said, ''Bear dance ” was played for me by a peasant violinist on the G and D strings, on the lower strings in order to have it more similar to a bear's voice.'' In 1931 Bartók orchestrated Sonatina with the title Dances of Transylvania.
In 2015 we are launching a series entitled Bartók Transcriptions for Music Students to mark the 70th anniversary of the composer’s death. This involves reissuing our tried publications, and publishing some further, new transcriptions that fulfill in every respect the strict aesthetic demands of the earlier ones. We trust these publications will allow us to introduce still more music students to the realm of one of the great geniuses of 20th-century music.
Contents
|
1. |
Bagpipers |
|
|
2. |
Bear Dance |
|
|
3. |
Finale |
A Szonatinát Bartók 1915-ben komponálta zongorára. A műben öt eredeti román hangszeres népi táncdallamot használt fel, melyeket 1910 és 1914 között, erdélyi gyűjtőútjain vett fonográfra. Az I. tétel egy Hunyad megyei és egy bihari dudadallamon (ardeleana, joc) alapul, a ''Medvetánc'' eredetijét hegedűn és gitáron hallotta Máramarosban, a III. tételben pedig egy Maros és egy Torontál megyei hegedűdallamot dolgozott fel (a turcii, babaleuca). A ''Medvetáncról'' Bartók egy kései rádióinterjúban azt nyilatkozta, hogy azt egy ''paraszthegedűs a G- és D-húron játszotta, a mély húrokon, hogy jobban hasonlítson a medve hangjára.'' A Szonatinát Bartók 1931-ben Erdélyi táncok címmel zenekarra is meghangszerelte.
2015-ben, a zeneszerző halálának 70. évfordulója alkalmából Bartók-átiratok zeneiskolásoknak címmel sorozatot indítunk. Ennek keretében nemcsak a korábbi, már bevált kiadványainkat tesszük újból hozzáférhetővé, hanem olyan új átiratokat is megjelentetünk, amelyek mindenben megfelelnek a régebbiekkel szemben támasztott szigorú esztétikai követelményeknek. Bízunk benne, hogy kiadványaink révén még több zenét tanulót avathatunk be a 20. század egyik legnagyobb zenei géniuszának világába.
Tartalomjegyzék
|
1. |
Dudások |
|
|
2. |
Medvetánc |
|
|
3. |
Finale |
