Bartók Béla: Rhapsody / First version / Editio Musica Budapest Zeneműkiadó / 1955 / Bartók Béla: Rapszódia Első verzió

Setting: Piano

Period: 20th Century

Length: 28 pages

Format: Bach (23 x 30,2 cm)

Weight: 0.108 kg

Published: 1955

Publisher: Editio Musica Budapest Zeneműkiadó

Item number: 1971

ISMN: 9790080019719 / 979-0080019719

Hangszer/letét: Zongora

Korszak: XX. század

Terjedelem: 28 oldal

Formátum: Bach (23 x 30,2 cm)

Súly: 0,108 kg

Első megjelenés: 1955

Kiadó: Editio Musica Budapest Zeneműkiadó

Katalógusszám: 1971

'The significance of the Rhapsody composed in 1904 in Gerlicepuszta and Pozsony is well shown by the fact that Bartók subsequently reserved the designation 'Opus 1' of his last, mature opus numbering for this piece. By choosing this genre Bartók was clearly following in Liszt's footsteps. But he did not merely follow the Hungarian Rhapsodies with their parading of folkloristic art songs in a virtuoso instrumental fantasy. The formal coherence of Bartók's work allows us to infer the influence of the large-scale Liszt compositions he then knew, such as the B minor Sonata. Unlike Liszt, Bartók builds his Rhapsody not on familiar melodies but on themes of his own invention, yet his style is still that of nineteenth-century folkiness, and draws on the art-music tradition based on the verbunkos and the csárdás.'

'Az 1904-ben Gerlicepusztán illetve Pozsonyban komponált Rapszódia jelentőségét már az a tény is jól mutatja, hogy Bartók utólag ennek a darabnak tartotta fent utolsó, felnőttkori opusz-számozásának 1. számát. A műfaj kiválasztásával Bartók egyértelműen Liszt Ferenc nyomdokaiba lépett. De nem csak a népies műdalokat virtuóz hangszeres fantázia keretében felvonultató Magyar rapszódiákat követte. Bartók művének formai koherenciája az általa már ismert olyan nagyszabású Liszt-kompozíció hatására is következtetni enged, mint a h-moll szonáta. Liszttől eltérően Bartók nem ismert dallamokra, hanem saját invenciójú témákra építi Rapszódiáját, de stílusa mégiscsak a tizenkilencedik századi népiességből, a verbunkoson és csárdáson alapuló műzenei tradícióból táplálkozik.'