Balatoni vadludak by Ifj. Kodolányi János / Szent István Társulat 2007 / Paperback / Hungarian autobiographical book

Paperback 2007

ISBN: 9789633619247 / 978-9633619247

ISBN-10: 9633619246

PAGES: 125

PUBLISHER: Szent István Társulat

LANGUAGE: Hungarian / Magyar

Hungarian Description:

Részlet a könyvből:

"életünk alkonyán egyre gyakrabban találkozunk emlékeinkkel, régebbiekkel is, a jókkal és a kevésbé jókkal, bár a "kevésbé jók is közelednek a jók"-hoz. A múlt láthatóbbá válik. Akik éveken át eszünkbe se jutottak, váratlanul elénk toppannak, bizonyítván, hogy a múltunk valamelyik szakaszában hosszabb-rövidebb időre találkoztunk, netán valami össze is kapcsolt bennünket. Kitörlődött emlékeinkről is kiderülhet, hogy makacsul emlékezetesek. Bármennyire is élesen emlékszünk, mégis minden erősen összekapcsolódik az énünkkel.
Soha nem terveztem, hogy valaha is megírom családi emlékeimet, vagy legalább egy részét. Biztatásban volt részem, ám igyekeztem kitérni előle. Esetenként kerültem olyan helyzetbe, amely megszólalásra késztetett, tehát megjelent néhány, többnyire rövidebb írásom, amelyben apámhoz, valamint a családunkhoz kapcsolódó emlékeimből, megjegyzéseimből közöltem néhányat. Leggyakrabban azzal az indokkal próbáltam kitérni, hogy nem éreztem magam eléggé alkalmasnak a feladatra, nem bízván abban, hogy szépen tudnám megírni mindazt, amelynek tanúja, átélője, magam is részese voltam. Nem is értettem egyet azzal, hogy írók, művészek leszármazottai elődjük halála után hamarosan megírják emlékezéseiket. Most, apám születésének századik, halálának harmincadik évfordulója után, időnként szinte kötelességemnek érzem, hogy megkíséreljem emlékeim összefoglalását. Ezúttal is csak családunk Akarattyához fűződő kapcsolatait kísérelem meg feltárni, és be is mutatni. Félő, hogy ezt is csak hiányokkal tudom teljesíteni, hiszen majdnem tíz évig Pécsett éltem a családommal, tehát nem lehettem folyamatosan közvetlen átélő."

Tartalom / Contents:

A jelenben is velünk élő múlt
Ismerkedésünk Akarattyával 8
A. második világháború kitörése 12
Első ismeretségeink 13
A kert növelése 14
A helyi társadalom 15
A ház és a környezete 16
Apám gépkocsit vásárolt 21
Az első vendégek 23
Teleki Pál öngyilkossága 24
A második háború világháborúvá szélesedése 25
A háború akarattyai hatásai 26
Várkonyi Nándor létrehozta a Sorsunk című havi folyóiratot 27
Apám elkezdte honfoglalás kori regényei írását (Emese álma) 28
Apámék 1941-42 telét Akarattyán töltötték 30
A szárszói konferencia 1943-ban 30
1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot 32
Veszélybe került apám biztonsága 32
Megkezdődtek a légitámadások 33
Apám 1944-ben kezdett a fegyverszünet érdekében dolgozni 33
Horthy bejelentése a fegyverszünetről 33
1944 októberében behívtak katonának 34
A vakbélműtétem legalizálása 35
Anyámék karácsony előtt hazaérkeztek Akarattyáról 37
A háború Akarattya határában 38
A háború utáni első utam Akarattyára 40
1944-ben apám búcsúzott Akarattyától 43
Akarattyai vendégek sora 47
A hadszíntérré vált ország, 1945 51
Akarattya 1945-ben 54
1946-ban apám hosszabb időt töltött Pécsett. Eredményesen dolgozott Vízöntő című új regényén 57
Szőllőssy Árpád szerződött a Vízöntő kiadására 62
Készül a Vízöntő második kötete 62
Többször szóba került az akarattyai ház eladásának gondolata 65
1947 őszén házasságot kötöttem.
1948-ban megszületett az első, János nevű unoka 67
A Vízöntő végre megjelent, a folytatása elkészült 67
Apám panaszolja Várkonyi Nándornak, hogy nem tud dolgozni 69
1949-ben apámék feladták a budai lakást, Akarattyára költöztek 70
1949-ben áthelyeztek a pécsi múzeumba 70
Bővült az akarattyai baráti kör 72
Apám megírta a Boldog békeidők című regényét 73
1952-ben már készen volt Én vagyok című regénye 74
1949-ben újra bekapcsolták a villanyt, Veres Péter rádiót ajándékozott 74
Egyik levelem helytelen fogalmazását követően apám szigorúan értelmezte írói hivatását 76
Az ötvenes években elkezdődött, majd gyorsult Akarattya társadalmi szerkezetének az átalakulása 76
1952-ben megszületett negyedik fiunk: Zoltán 77
Húgom alkalmazott lett az Adócső Gyárban 78
Megkezdődtek a Mózes-regény (Az égő csipkebokor) előkészületei 79
Elkészült a Mózes-regény kézirata 81
Tanítványként kezdett írással foglalkozni a drávapalkonyai Kovács Sándor és a cserszegtomaji Szabó István 82
1942-43-ban kemény hidegek nehezítették az akarattyai életet 83
Ismét szóba került a ház eladásának a gondolata 85
Megjelent az Éltek, ahogy tudtak című elbeszélés-gyűjtemény, Pécsett pedig bemutatták a Végrendelet című színművet 85
Apámék anyagi helyzete érezhetően javult, megvalósulhatott a ház tatarozása, valamint tornáccal való bővítése 87
Szántó Tibor 1953-ra tervezi a Boldog békeidők kiadását 89
1956 februárjában anyám telefonon értesít apám szívrohamáról 90
A súlyos betegség újra fölvetette, szabad-e apáméknak Akarattyán élniük? 91
A Boldog békeidők 1957-ben megjelent 94
Horányi professzor szerint csak lassítani lehetett apám ideggyulladását 94
Igent mondtam a Néprajzi Múzeum visszahívó szavára, 1957 végén 94
Már anyám is beleegyezett, hogy költözzenek Budára 95
1957-ben a Magvető megkezdte apám könyveinek folyamatos kiadását 96
Az Olivetti gyár elektromos írógépet ajándékozott apámnak 97
Az akarattyai ház és a kert visszakapta régi rendeltetését 98
1960-ban finn vendégek látogattak Akarattyára 99
1969-ben apámék az I. sz. Belgyógyászati Klinikára kerültek kivizsgálásra. Apám ott halt meg augusztus 10-én 99
Anyám 11 évvel élte túl apámat. A Szent János Kórházban halt meg 100
1957 végén visszahelyeztek a Néprajzi Múzeumba 100
Az akarattyai kert és a ház 1994-ig maradt a tulajdonunkban. Akkor adtuk el a székesfehérvári Kodolányi János Főiskolának 103
Képmelléklet 105
Tartalomjegyzék 123