Az ókeresztény kor dogmatörténete by Dr. Vanyó László / Kr. u 325-ig / Pázmány Péter Róm. Kat Hittudományi Akadémia Budapest 1988

Paperback 1988

PAGES: 204

PUBLISHER: Pázmány Péter Róm. Kat Hittudományi Akadémia

LANGUAGE: HUNGARIAN / MAGYAR 

!!! Condition of this book is USED LIKE NEW !!!

Hungarian Summary:

A Római Katolikus Hittudományi Akadémia kiadványaként, jegyzet formájában 1977-ben és 1988-ban jelent meg Vanyó László professzor úr dogmatörténeti munkája. 1998- ban szintén jegyzetként adta közre a Szent István Társulat, Bevezetés az ókeresztény kor dogmatörténetébe 787-ig címmel, egy kötetben. Dogmatörténeti tankönyv magyar nyelven utoljára 1946-ban jelent meg: Artner Edgár Ókeresztény egyház- és dogmatörténet című műve. Régóta megérett tehát az idő arra, hogy ne csak egyetemi hallgatók, hanem minden érdeklődő számára is hozzáférhetővé tegyük ezt a művet. Ehhez szükség volt az eddigi jegyzetformátum átdolgozására, a változatlan tartalom igényesebb megjelenítésére. Minden dogmatörténeti stúdium előfeltétele a patrológiai szakirodalom alapos ismerete. Ez a könyv is feltételezi az ókeresztény irodalomban való jártasságot. A dogmatörténet is a teológia dinamikusan fejlődő ágainak egyike. A műben idézett források és tanulmányok, továbbá a kötet végén található bibliográfia a további tájékozódást kívánja elősegíteni. Köszönettel tartozom hallgatóimnak a szentírási és patrisztikai hivatkozások ellenőrzésében nyújtott segítségükért, továbbá Boudewijn Dehandschutternek, a leuveni katolikus egyetem professor emeritusának a bibliográfia kiegészítéséhez nyújtott segítségéért. 1980-ban, Vanyó László Az ókeresztény egyház és irodalma című kötetével, tehát egy tankönyvvel kezdődött el A az Ókeresztény írók című sorozat, amelyet szintén ő szerkesztett. Szándékáról így ír az első kötet előszavában: „Munkánkat kiegészíti egy szöveggyűjtemény - egyelőre - az apostoli atyák írásaiból és az apokrif irodalomból.

About the Author:

Vanyó László (Bódvaszilas, 1942. február 11. – Budapest, 2003. augusztus 3.) áldozópap, egyetemi tanár.

Tanulmányai

Képző- és iparművészeti gimnáziumban érettségizett. 1966-ban a képzőművészeti főiskola festő szakán szerzett oklevelet. Ezt követően az egri egyházmegye kispapjaként a Központi Papnevelő Intézetben tanult. 1972. június 22-én szentelték pappá; ugyanebben az évben doktorált. 1972–74 között a római Patrisztikus Intézet hallgatója, majd fél évig meghívott előadója volt.

Munkássága

1974-ben káplánként működött Nyíregyházán. 1975-től a Hittudományi Akadémián az ókeresztény irodalom- és dogmatörténet tanszékvezető professzora, 1991 és 1996 között a KPI rektora is. 1992-től - Gál Ferenc professzor után - a Pápai Teológiai Bizottság, 2003 júliusától a Pápai Akadémia tagja.

1978-tól érseki tanácsos, 1988-tól címzetes prépost, 1991-től pápai prelátus.

1980-tól az Ókeresztény írók patrisztikai sorozat 18 kötetének szerkesztője.