Az aradi rendház naplója (1847–1851), Sujánszky György Euszták, METEM-HEH, 2007

ISBN: 9789639662179 / 978-9639662179

Oldalszám: 96 oldal

Rövid leírás:

Az aradi minorita rendház naplója egyike leggyakrabban idézett forrásainknak. Szinte minden, az aradi vértanúk kivégzésével foglalkozó munka hivatkozik erre a forrásra. Ennek ellenére a napló további részei nem kerültek publikálásra, amiben az is szerepet játszhatott, hogy a kutatása évtizedekig nehézségekbe ütközött. A Sujánszy Euszták minorita pap által szerkesztett napló 1847 augusztusától 1851 augusztusáig követi az eseményeket. A latin nyelven megkezdett munkát szerzője 1848. március 15-e hatására magyar nyelven folytatta, nehogy - mint írta - „az utókornak méltó rosszallását" vonja magára. A kézirat szerzőjéről viszonylag keveset tudunk. Sujánszky György Gyöngyösön született 1811. április 18-án, apját, Sujánszky Mátyást egy 1806-os összeírás az iparosok között említette. Gyöngyösön, illetve Egerben tanult, majd 1828. november 9-én belépett a minorita rendbe. Szerzetesi fogadalmának letételét követően az Euszták nevet vette fel. Pyrker János egri érsek szentelte pappá 1834. április 19-én. Tanított Lúgoson, Nagybányán, Kántán és Aradon. Utóbbi városban az 1847/48-as tanévben az első grammatikai osztály tanára volt. Sujánszky Euszták jó megfigyelő volt, aki nem csak az aradi, hanem az európai és a magyarországi eseményeket is feljegyezte naplójába. Részletesen beszámol a pesti forradalom eseményeiről, s szemben más ferences szerzetesekkel, a Batthyány-kormányról is csak elismerő szavakat vetett papírra. A napló gerincét az 1848/49-es aradi események teszik ki. Sujánszky örömmel üdvözölte az erdélyi uniót és aggodalommal tudósított a szerb felkelésről.
Sujánszky naplójának leghíresebb és egyben legmegrendítőbb része széles körben ismert a magyarországi olvasóközönség előtt. O is lejegyezte a 13 aradi vértanú utolsó óráinak eseményeit. Október 6-án hajnalban Poeltenberg Ernőnél, majd Aulich Lajosnál teljesítette papi kötelességét. Meglátogatta az általa is „nagy hős"-nek tartott Damjanich Jánost is. Jelen volt a kivégzésnél is és megjósolta, hogy a kivégzettek neveit a történelem lapjai meg fogják őrizni.