- Barcode: 5991813163424
- SPARS Code: AAD
1914. július 5. Budapest - 1995. április 10. Budapest
Fischer Annie a magyar zenei előadó-művészet legendás, kiemelkedően nagy alakja. Budapesten született 1914-ben. Pályáját csodagyerekként kezdte, már nyolcéves korában pódiumra lépett, Beethoven C-dúr zongoraversenyét játszotta. 12 évesen adta első hangversenyét külföldön; Zürichben debütált Mozart A-dúr és Schumann a-moll zongoraversenyével.
A budapesti Zeneakadémián 12 éves korától Székely Arnold és Dohnányi Ernő tanítványa lett. Fischer Annie így a Lisztig visszavezethető nagy magyar zongoraiskola neveltje, örököse. Dohnányi és Székely Arnold egyaránt Thomán István - az egyik legjobb Liszt-tanítvány - növendékei voltak. Ez a tradíció voltaképp Beethovenig nyúlik vissza, hiszen Lisztet Carl Cerny tanította, aki pedig Beethoven kedvenc növendéke volt.
Fischer Annie világraszóló karrierjét az első budapesti Liszt-zongoraverseny fődíjának elnyerése indította el 1933-ban. A következő években már Európa legnagyobb városaiban és leghíresebb koncerttermeiben játszott. Olyan karmesterek találtak szólista partnerre benne, mint: Fritz Busch, Bruno Walter, Knappertsbusch, Mengelberg, Ansermet, Karajan, Böhm, Matačic, Weingartner, Maazel, Barbirolli, Riccardo Muti, Adrian Boult, Sawallisch, Klemperer, a magyarok közül Dohnányi, Fricsay, Ormándy, Solti, Széll, Ferencsik.
Fischer Annie 1937-ben a kiváló zenekritikus, esztéta Tóth Aladár felesége lett. 1941-ben férjével Svédországba mentek, s csak a háború befejezése után, 1946-ben tértek vissza Magyarországra. A háború utáni két-három esztendő a magyar történelem nehéz és bonyolult, de egyértelműen felívelő korszaka volt, amelyben a művészeti élet is virágzásnak indulhatott. Tóth Aladár elfogadta a magyar művészeti élet egyik legjelentősebb pozícióját, az Operaház igazgatója lett. Ebben az időben jött Budapestre Otto Klemperer, s hároméves jelenlétével megtermékenyítette az újraindulás gondjaival küzdő zenei életet.
Fischer Annie-t visszatérésekor euforikusan köszöntötte a közönség és a kritika egyaránt. Az ötvenes években a kritika Magyarországon és külföldön egyaránt szuperlatívuszokban fejezte ki hódolatát. Ekkorra lényegében megszilárdult a repertoárja: Mozart, Beethoven, Schubert, Schumann, Chopin, Liszt legnagyobb művei alkották műsorainak gerincét. Az idő múlásával, a hatvanas évektől lassan megváltozott Fischer Annie zongorista-habitusa, és a virtuóz pódiumművészből egyre elmélyültebb, eszköztelenebb, szinte csak a zenei igazságra figyelő muzsikus lett. Idős korában a beszámolók a század legnagyobbjaival együtt kezdik emlegetni.
Fischer Annie egy ma már letűnt - sokak által aranykorként emlegetett - világ előadó-művészi hagyományát őrzi, menti át a háború utáni korba, amikor a zenei ízlés apránként, de gyökeresen megváltozott.
Az utolsó másfél évtizedben megritkultak hangversenyei, Budapesten szinte egyáltalán nem lépett föl, de külföldön még vállalkozott egy-egy turnéra. Visszavonultságában is állandó figyelemmel kísérte a zenei életet, s amikor ereje engedte, még utolsó évében is megajándékozta néhány hangversennyel a hazai, az olasz és a japán közönséget. 1995 tavaszán halt meg, szülővárosában, Budapesten.
Annie Fischer (July 5, 1914 – April 10, 1995) was a Hungarian classical pianist.
Fischer was born into a Jewish family in Budapest, and studied in that city at the Franz Liszt Academy of Music with Ernő Dohnányi. In 1933 she won the International Franz Liszt Piano Competition in her native city. Throughout her career she played mainly in Europe and Australia, but was seldom heard in the United States until late in her lifetime, giving only two concerts there by that time.
She was married to influential critic and musicologist (and later director of the Budapest Opera) Aladar Toth (1898–1968); she is buried next to him in Budapest.
Fischer fled with her husband to Sweden in 1940, after Hungary during World War II joined the Axis powers. After the war, in 1946, she and Toth returned to Budapest. She died there in 1995.
Her playing has been praised for its "characteristic intensity" and "effortless manner of phrasing" (David Hurwitz), as well as its technical power and spiritual depth. She was greatly admired by such contemporaries as Otto Klemperer and Sviatoslav Richter; Richter wrote that "Annie Fischer is a great artist imbued with a spirit of greatness and genuine profundity." The Italian pianist Maurizio Pollini praised the "childlike simplicity, immediacy and wonder" he found in her playing. Her interpretations of Mozart, Beethoven, Brahms, Schubert and Schumann, as well as Hungarian composers like Béla Bartók continue to receive the highest praise from pianists and critics.
Fischer made significant studio recordings in the 1950s with Otto Klemperer and Wolfgang Sawallisch, but felt that any interpretation created in the absence of an audience would necessarily be artificially constricting, since no interpretation was ever "finished." Her legacy today thus includes many live concert recordings that have been released on CD and DVD (including a performance of Beethoven's "Emperor" concerto available on YouTube, and a Beethoven Third Concerto with Antal Doráti conducting). Her greatest legacy, however, is a studio-made integral set of the complete Beethoven piano sonatas. She worked on this set for 15 years beginning in 1977. A self-critical perfectionist, she did not allow the set to be released in her lifetime but, since her death, it has been released on compact disc and widely praised.
