Description
A Pál utcai Fiúk - Molnár Ferenc / The Paul Street Boys - FAMOUS HUNGARIAN NOVEL BY FERENC MOLNAR / 56. KIADÁS / 56th EDITION / Dés László, Geszti Péter és Grecsó Krisztián zenés játékának fotóival / WITH PICTURES FROM THE MUSICAL
Játék és harc, barátság és árulás, győzelem és halál. Molnár Ferenc regénye már száztíz éve a fiatal olvasók kedvence: az idők során készült belőle némafilm, hangosfilm, színdarab és zenés játék, közel két tucat nyelvre fordították le, több országban lett kötelező vagy ajánlott olvasmány. Szereplői - akik Molnár Ferenchez hasonlóan a budapesti Józsefváros szülöttei - ma már az ifjúsági irodalom halhatatlan hősei. Gyerekkorunkban mindannyian olyan bátrak szeretnénk lenni, mint Boka, olyan elszántak, mint Nemecsek, és vágyunk egy helyre, ahol otthon érezhetjük magunkat, akárcsak a Pál utcai fiúk a grundon. A regény alapján készült, azonos című zenés játékot Marton László rendezésébena budapesti Vígszínház mutatta be 2016. november 5-én. Jelen kiadás a nagy sikerű színdarab emlékezetes pillanatait idézi fel Gordon Eszter színes fotóinak segítségével.
Molnár Ferenc (született Neumann Ferenc, Budapest, 1878. január 12. – New York, 1952. április 1.) író, újságíró.
Német-zsidó polgárcsaládban született.
2001-ben a Magyar Nemzeti Bank emlékpénzérme sorozatot jelentetett meg, ifj. Szlávics László tervei alapján, A magyar ifjúsági irodalom alakjai címmel. A 200 forintos címlettel készült emlékérmék egyikén Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk című művének illusztrációja látható
A Pál utcai fiúkat az teszi népszerűvé, hogy az élet minden ága-boga benne van: iskola és játék, barátság és harc, pártoskodás és összetartás - minden, egészen a halálig. S az író mindezt gyerekésznek, gyerekszívnek szólóan szőtte regénybe. A gyerekvilág tükrében láttatja a világot. Boka, Nemecsek, Áts Feri és a többiek története átélhető csaknem bárhol, s az ezredfordulón semmivel sem kevésbé, mint születésekor, a XX. század kezdetén. Talán ez a magyarázata a regény példátlan hazai és világsikerének. Közel két tucat nyelven jelent meg, s ajánlott olvasmány nemcsak a magyar iskolákban, hanem távoli földrészeken is. Játék és harc, barátság és árulás, összetartás és pártoskodás, győzelem és halál. Tengernyi könyv született, amely az élet nagy pillanatait, sikereit és kudarcait egy csapat gyerek sorsán keresztül akarja megmutatni, de maradandó regényt írni erről csak keveseknek sikerült. Molnár Ferenc közéjük tartozik. Könyve napjainkra sem vesztett varázsából, a világon mindenütt érthető és átélhető, száz évvel első megjelenése után is friss és érdekes. Készült belőle némafilm és hangosfilm, közel két tucat nyelvre fordították le, és több országban kötelező vagy ajánlott olvasmánnyá tették. Szereplői, akik Molnár Ferenchez hasonlóan a budapesti Józsefváros szülöttei, ma már valamennyien az ifjúsági irodalom halhatatlan hősei. Gyerekkorunkban mindannyian olyan bátrak szeretnénk lenni, mint Boka, olyan elszántak, mint Nemecsek, és vágyunk egy helyre, ahol ugyanúgy otthon érezhetjük magunkat, mint a Pál utcai fiúk a grundon.
A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc 1907-ben megjelent ifjúsági regénye. Első közlése 1906-ban, a Tanulók Lapja című ifjúsági folyóiratban folytatásokban történt. Magyarországon az egyik legolvasottabb és legnépszerűbb regény, az iskolákban kötelező olvasmány általános iskola ötödik osztályában. Külföldön a legismertebb magyar regény: számtalan nyelvre lefordították, sok országban (például Olaszországban, Brazíliában, Lengyelországban és Japánban) kötelező vagy ajánlott iskolai olvasmány. A könyv máig ható nemzetközi népszerűsége arról tanúskodik, hogy olvasói szerint örök élethelyzetekről szól, bárhol, bármikor történhetett volna.
A regény főszereplői – Nemecsek Ernő, Boka János, Geréb Dezső, Áts Feri – olyan karakteres emberi viselkedési mintákat mutatnak, amelyeket a név puszta említése felidéz és a könyv annyira ismert, hogy ezeket a neveket gyakran használják emberi jellemek tömör leírására. A szereplők nevén kívül fogalommá váltak a regényből például a „gittegylet”, az „einstand” vagy a „grund” szavak is.
The Paul Street Boys (Hungarian: A Pál utcai fiúk) is a youth novel by the Hungarian writer Ferenc Molnár, first published in 1906.
Molnár Ferenc (született Neumann) Budapest, 1878. január 12. – New York, 1952. április 1.) író, újságíró.
Ferenc Molnár (born Ferenc Neumann, 12 January 1878 – 1 April 1952, anglicized as Franz Molnar) was a Hungarian-born author, stage-director, dramatist, and poet, widely regarded as Hungary’s most celebrated and controversial playwrights. His primary aim through his writing was to entertain by transforming his personal experiences into literary works of art. He was never connected to any one literary movement but he did utilize the precepts of Naturalism, Neo-Romanticism, Expressionism, and the Freudian psychoanalytical concepts, but only as long as they suited his desires. “By fusing the realistic narrative and stage tradition of Hungary with Western influences into a cosmopolitan amalgam, Molnár emerged as a versatile artist whose style was uniquely his own.”[2] As a novelist, Molnár may best be remembered for The Paul Street Boys, the story of two rival gangs of youths in Budapest. It has been translated into fourteen languages and adapted for the stage and film. It has been considered a masterpiece by many. It was, however, as a playwright that he made his greatest contribution and how he is best known internationally. "In his graceful, whimsical, sophisticated drawing-room comedies, he provided a felicitous synthesis of Naturalism and fantasy, Realism and Romanticism, cynicism and sentimentality, the profane and the sublime."[2] Out of his many plays, The Devil, Liliom, The Swan, The Guardsman and The Play's the Thing endure as classics. He was influenced by the likes of Oscar Wilde, George Bernard Shaw, and Gerhart Hauptmann.[2] He immigrated to the United States to escape persecution of Hungarian Jews during World War II and later adopted American citizenship. Molnár’s plays continue to be relevant and are performed all over the world. His national and international fame has inspired many Hungarian playwrights to include Elemér Boross, László Fodor, Lajos Bíró, László Bús-Fekete, Ernö Vajda, Attila Orbók, and Imre Földes, among others.[2]
