Libárdi Péter a felvidéki Nyitrán, a Konstantin Filozófus Egyetemen szerzett 1997-ben magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári oklevelet. 2001-től Budapest egyik tehetséggondozó gimnáziumának magyartanára. 2017 júniusában fejezte be tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Nyelvtudományi Doktori Iskola Alkalmazott nyelvészet doktori programjában, ahol summa cum laude minősítéssel védte meg doktori disszertációját. Rendszeresen publikál. Kutatási területe a mentális lexikon vizsgálata, kiváltképpen a gimnáziumi korosztály "agyi szótárá"-nak feltérképezése. A témában több éven át egyetemi kurzusokat is vezetett.A szerző a mentális lexikont, az emberi agy "szótárá"-nak összetételét vizsgálta. Kísérletet tett a 14–16–18 évesek anyanyelv-elsajátítása gyermeknyelviből felnőttnyelvivé alakulásának behatóbb megismerésére. A kísérletsorozat nem titkolt szándéka többek között az volt, hogy a tizenévesek mentális lexikonáról napjainkig feltárt ismeretekkel tágítsa és kiegészítse a vonatkozó magyar szakirodalmat. A három korosztálynyi gimnazista sokoldalú vizsgálata egyebek között azt bizonyította, hogy a viszonylagosan homogénnek mondható gimnáziumi környezet (a tananyag, az elvárásszint, az iskola oktató-nevelő jellege), ahol a tanulók napjaik nagy részét töltik, egységesítő hatást fejt ki a diákok szóhasználatára, amelyet az egyéni jellemzők nagymértékben színesítenek. A gimnáziumi környezet az általános műveltség legszélesebb horizontját megadva előkészíti a szakmai műveltség befogadásának feltételrendszerét, ami már átvezet a felnőttkori mentális lexikon állapotába. Az eredmények a pszicholingvisztikai vonatkozásokon túl számos nyelvészeti tudományterületen, de a magyar- és idegennyelv-tanítás módszertanában is hasznosíthatók.