1848-49 kapcsán „ez a kötet kettős célt szolgál: egyrészt rámutat a mítoszok genezisére, természetesen úgy hogy mögöttük felismerhetjük a történelmet formáló egyszerű embereket, másrészt segít eligazodni az események olykor érthetetlennek tűnő halmazában”. (Pelyach István ajánlásából)

1848–1849 forradalmának és szabadságharcának eseményeit mutatja be a kiadvány. A kötet félig kronológia, félig szöveggyűjtemény, melyben napról napra követhetjük nyomon a történéseket részben az összeállító rövid összefoglalói, részben kortársi levelek, hivatalos dokumentumok tükrében. A forradalom és szabadságharc számtalan emberi mozzanatát láttatja, bepillantást nyújt a korszak társadalmi életébe.

1848/49 története immár több mint másfél száz éve a magyar mitológia szerves részévé vált. Azzá válhatott, hiszen résztvevői, formálói és alakítói maguk is a mítoszok ködébe vesztek, avagy hatékonyan hozzájárultak a forradalom és szabadságharc eseményeinek mitizálásához. E történelmi legendáriumban néhol már a népmesei elemek keverednek a valósággal, de a nemzet éberen őrködik az elődök által teremtett „múlt" töretlen megőrzésén. Hogy miért?
Talán azért, mert 1848/49-ben a magyarság - ahogy Jókai megfogalmazta - kereste „a szabadságot, mint egyedül boldogító hitvallást a földön''. S ez a szabadságvágy nemcsak a fiatal költőnemzedék - Petőfi és társai - agyában és szívében vert gyökeret, de áthatotta a teljes magyar társadalmat. S mivel az érzés egyetemes lehetett, közösen próbálták kivívni, megízlelni azt. Ha kellett, fegyverrel a kézben - s 1848 nyarától egyre több honpolgárnak, honleánynak adatott meg a lehetőség, hogy tegyen a „hitvallás" megvalósításáért. Vállalásuk olyannyira sikeres volt, hogy a Habsburg-dinasztia csak az orosz hadsereg segítségével tudta vérbe fojtani azt.
„Teremtettünk a népből nemzetet" - folytatta Jókai, vagyis keretet, értelmet adtak az emberek együttélésének. Uj tartalmat kaptak a fogalmak, hirtelen eltűntek azok a korlátok, amelyek korábban elválasztották egymástól az ország lakosait. S az „ország"-ból hirtelen „haza" lehetett, amelyért harcolni, meghalni is felemelő érzés volt.
Ez a kötet kettős célt szolgál: egyrészt rámutat a mítoszok genezisére, természetesen úgy, hogy mögöttük felismerhetjük a történelmet formáló egyszerű embereket, másrészt segít eligazodni az események olykor érthetetlennek tűnő halmazában. Vágyak, ködfátyolképek, és a valóság omlik történelmi egységgé. A lényeg azonban az, hogy korabeli forrásokon keresztül nyerhetünk bepillantást egy olyan korszakba, amelyben az ország lakosaiból honpolgárok lettek, s amelyben a szabadság boldogító érzésének keresése - s rövid időre való megtalálása - volt a magyarság együttmunkálkodásának szent célja.
„Dicsőség a halhatatlanoknak!"
Pelyach István