A HOGYAN by Gyökössy Endre / Három meditáció a meditációról / Szent Gellért Kiadó és Nyomda / The HOW / Three meditations about meditation

Paperback 2017

Pages: 130

Product code: GyokossyPB2

ISBN: 9789636967499  /  978-9636967499

ISBN-10: 9636967490

Publisher: Szent Gellért Kiadó és Nyomda

Language: Hungarian / Magyar

Hungarian Description: 

Ahogy lehet a legjobb alapanyagokból igen rossz – ízetlen vagy kozmás – ételt főzni, így gyakran, talán leggyakrabban a HOGYANon bukik el keresztyénségünk és tanítványságunk.
Merjünk azok lenni, akik vagyunk: spontán természetesen, belülről fakadó módon, félelem nélkül, bátran! Úgy cselekedni és követni Jézus Krisztust és úgy megélni az Ő lényét, ahogy az lényünkből fakadóan természetes és nem erőltetett módon ,,jön”.
Könyvünk nem kevesebbet kínál, minthogy bevezet az igazi, keresztyén módon gyakorolt elmélyült imádság HOGYANjába…
Milyen az a meditáció, amit mi, hívő emberek, istenhívők és Krisztust követők, Jézus ma élő tanítványai végezni szeretnénk? Ilyen mondatokat írtam a jegyzetfüzetembe: szemlélődő, elmélyedő – szívünkkel való gondolkodás, befelé fordulás, egész lényünkkel befelé – de túl önmagunkon. Tehát nemcsak saját csöndünkért és saját jóhírünkért meditálunk, hanem hogy abból kilépve valami történjék.

Részlet a könyből.

A meditáció alapfeltételei

Már az Ószövetségben is találkozhatunk az igazi, Istenben elmerülő meditáció nyomaival. Például Izsákról olvashatjuk: „Estefelé kiment imádkozni a mezőre” (1Mózes 24,63). Akkor is volt már a pátriárkáknak olyan helyük, ahová állandóan mentek áldozni; de Izsák szükségét érezte, hogy időnként mindenkitől elvonulva kimenjen a mezőre imádkozni. Nos, erről a mezőn történő, teljesen elvonult imádságról érezzük, hogy itt kezdődik valami, ami már több, mint imádság.
Jézus Krisztus életéből is nagyon sok Igét idézhetnék, de csak egyet említek: „Miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre, magánosan imádkozni” (Máté 14,23).
Nyomatékosan írja az evangelista, hogy magánosan, az eredeti szöveg szerint egészen egyedül ment föl imádkozni a hegyre.
Ma már a turisztika, a kirándulás természetes, de abban az időben nem volt az. Rablók és egyebek leselkedtek vagy bújtak meg a hegytetőkön.
– Például nem túl magas hegy az Olümposz, és milyen sokáig azt hitték, hogy ott laknak az istenek! Senkinek nem jutott eszébe, hogy felmenjen az Olümposzra, ahol most pásztorok legeltetik nyájaikat.
A Hegyi Beszédre is úgy került sor, hogy Jézus egyszer a tanítványaival egyedül akart maradni. Rosszul festik a festők, ha nagy tömegtől övezve ábrázolják Jézust. Nem a csonka-bonkák és a csak gyógyulást keresőknek, hanem egyedül a kiválasztottaknak mondta a Hegyi Beszédet, a boldogmondásokat és a Miatyánkot: „Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai” (Máté 5,1-2). Aki csak szájtáti vagy unatkozó érdeklődő volt, az már nem ment fel a hegyre. Oda csak azok mentek, akik valóban arra voltak kíváncsiak, mire tanítja őket az Úr. – Tehát gyakran elvonult Jézus, még a tanítványaitól is.
Nagyon nehéz lenne egyetlen mondattal meghatározni az imádság és a meditáció közötti különbséget, ugyanis nem minden meditáció imádság. Milyen az a meditáció, amit mi, hívő emberek, istenhívők és Krisztust követők, Jézus ma élő tanítványai végezni szeretnénk? Ilyen mondatokat írtam a jegyzetfüzetembe:
– szemlélődő, elmélyedő
– szívünkkel való gondolkodás
– befelé fordulás, egész lényünkkel befelé
– de túl önmagunkon.
Tehát nemcsak saját csöndünkért és saját jólétünkért meditálunk, hanem hogy abból kilépve valami történjék.
Jézus, amikor kilép meditációs csöndjeiből, majdnem mindig utána mond el egy-egy csodálatos „bizony, bizony mondom néktek”-et. Tehát Ő abból a csöndből valamit kihallott, együtt volt az Atyával, valamit megbeszélt az Atyával a meditáció mélyén. Utána odafordult azokhoz, akikhez szólni akart: „Most pedig mondom nektek”. „Tehát most valami fontosat mondok nektek.” Misztérium ez. Jézus, az Emberfia és az Atyaisten találkozásának megérlelt mondanivalója. És Jézus továbbadja azt, amit kapott.

Mi a célja a meditációnak? Sorolhatnám: Isten jelenlétébe való belehelyezkedés, a megragadottság átélése; hogy nem vagyok egyedül, ketten vagyunk, ember vagyok, VAGYOK… Együtt vagyok az Atyával, Benne vagyok: én Őbenne, Ő énbennem. Jézus csodálatos hasonlata szerint: összetartozunk, ahogyan a szőlőtő és a szőlővessző:

Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik.
Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. János 15,1-7

Nos, a meditációs megragadottságban katarzison, megtisztuláson, megújuláson megyünk át. Feladatom van: másképp lépjek ki a csöndemből az emberek felé, mint ahogy beléptem a csöndembe. Tehát nem l’art pour l’art, nem önmagáért léptem a csöndbe, mint ahogyan azok teszik, akik pusztán az ellazulás, a relaxálás végett meditálnak.
A hívő keresztyén ember meditációs gyakorlatainak más a célja. Gondoljunk a megdicsőülés hegyére! (vö. Máté 17,1-8). Jézus szinte szikrázik, tanítványai leborulnak, valami csodálatos légkör, erőtér veszi körül; ma már mérni lehet, hogy milyen hatalmas energia szabadul fel egy imádkozó embernek a lényéből.
Egy kórházban egy különös kísérlet során egy haldokló ember agyhullámait akarták megmérni.
Az illető, mert hívő ember volt, elkezdett imádkozni. Ekkor nagyon furcsa dolog történt a gépen: olyan hallatlan dolgokat mért, amit az orvosok nem tudtak hova tenni, nem tudták értelmezni. A végén derült ki, hogy míg az agyvizsgálatot csinálták, a páciens teljes elmerüléssel imádkozott! Ki lehetett mutatni ezt a hallatlan energiát.
Tehát azért meditálok, hogy tiszta emberként szolgálhassak embertársaimnak. Másképp léphessek az ember-VAGYOK lényemmel embertársaim közé.

Térjünk vissza a meditáció egyik alapfeltételére: az elvonultságra. Jézus ezt ajánlja a Hegyi Beszédben a beavatottaknak, tehát a tanítványoknak: „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked”
(Máté 6,6).