Description
A harmadik szirén - Zrínyi Miklós költészete
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 1072
Formátum: B/5
| A monográfia Zrínyi költészetének átfogó értelmezésére vállalkozik. Szempontja a történeti poétika: az Adriai tengernek Syrenaiát a korabeli költői iskolák vitáinak kontextusában mutatja be. E viták, főként a Zrínyi számára mértéket jelentő itáliai közegben, a modernség fogalmának értelmezése körül zajlottak, a klasszicizáló és vallásos megújulást hirdető irányzat és a nyelvi és történetfilozófiai szkepszisét retorizált érzékiséggel ellensúlyozó mozgalom között. Az előbbi élén maga a pápa, VIII. Orbán állt, az utóbbi Giovan Battista Marino körül csoportosult. Mindkettő modernként pozicionálta magát, és mindkettő „barokknak” minősül az utókor szemszögéből – Zrínyi pedig közöttük próbált tájékozódni, a poétikai skizma ellenében lépve fel. Modern költői nyelven és eszközökkel, Marinót követve fogalmazta meg teológiailag és filozófiailag egyaránt erős modernitáskritikáját. Kötetének legnagyobb, világirodalmi szempontból is jelentős újdonsága a kompozícióban keresendő: líraí versek egyéni lélektörténetet mesélő ciklusába építette be hőseposzát, állomásként a felfelé vezető úton. A sokat tárgyalt Tasso-követés nála mintegy idézőjelbe kerül, az emlékező személyiségépítés fejlődési fázisa lesz. A mártírium példává, egyéni döntéssé válik minden olvasó számára (akarunk-e emlékezni és mire a magasztos keresztény ideáloktól fűtött hősi múltból?). Ezzel az invenciózus megoldással oldotta meg a kor nagy feladványát, a heroikus eposz helyét egy ironikus korban – poétikailag pedig az epika és líra egészern eredeti ötvözését valósította meg verseskönyvében. |
|
Bene Sándor monográfiája a poétikai kontextust, Tasso, Marino és követőik virtuális jelenlétét a Syrena-kötetben, komparatisztikai nézőpontból mutatja be, párhuzamosan vizsgálva a korabeli horvát költészetet is, az eddigi szempontok, a poétikai és a történetfilozófiai mellé nagy hangsúllyal léptetve be a Zrínyi számára elsődlegesnek tűnő teológiait is. Az vizsgálat tulajdonképpeni terepéig azonban a modernitás felől indul és a monográfia végén oda is érkezik vissza: hosszú fejezetek foglalkoznak vele, miként vált Kazinczynál és Kölcseynél a Zrínyi-életmű a magyar irodalom megújulásának mátrixává és origójává, ám mégis mennyire másképp értették (Zrínyi kapcsán is) a modernitást a magyar irodalom megújítói, s e két útnak milyen máig ható, érezhető következményei vannak a recepcióban.
|
