A Dualizmus Kora - Gyurgyák János / The Age of Dualism - The History of Hungary in Pictures I. / Magyarország története képekben I.

A Dualizmus Kora - Gyurgyák János /  The Age of Dualism - The History of Hungary in Pictures I. / Magyarország története képekben I.

Product Details:

• Hardcover: 444 pages
• Publisher: Osiris Kiadó (2008)
• ISBN: 9789633899793 / 978-9633899793
  

!!!  ATTENTION, you are buying only VOLUME ONE of the 3 VOLUME book set!!!

This is the Description of the 3 Volume Set:

A szerző végigkutatta a Kárpát-medencei múzeumok (Kassa, Marosvásárhely, Kolozsvár, Pozsony, Debrecen, Keszthely, Budapest kisebb és nagyobb múzeumai stb.) anyagát (fényképek, plakátok, karikatúrák, képeslapok, térképek és egyéb kisnyomtatványok).

A képeskönyv újdonsága a történeti feltárás mélysége mellett, hogy a hagyományos politikai eseménytörténet mellett hangsúlyos szerepet kapott a magyar társadalomtörténet képi bemutatása is.

A díszdobozban megjelent könyv három önálló kötetet tartalmaz:

- A dualizmus kora,
- Magyarország a két világháború között,
- a szocializmus és a rendszerváltás Magyarországon.

A három kötet mintegy 2500 képi dokumentumot közöl igényes kidolgozásban, azaz a képek alkalmasak arra, hogy történeti forrásokként használjuk azokat. A képi dokumentumokat korabeli szövegek egészítik ki.

Romsics Ignác történész óriási vállalkozásnak nevezte a művet, amely a modern Magyarországot mutatja be, ugyanakkor úgy vélte, hogy aránytalanságok mutatkoznak a válogatásban. Míg a dualizmus korának 450 oldalt szentelt a szerző, a Horthy-korszak 25 évének 260-at, s alig valamivel többet a II. világháború végétől napjainkig tartó időszaknak.

Vince Mátyás, az MTI Zrt. elnöke szenzációsnak nevezte a válogatást. Az anyag harmada-negyede a Magyar Távirati Iroda fotóarchívumából származik, amely Közép-Európa egyik legnagyobb képarchívuma 13 millió fotóval.

About Gyurgyák János:

Gyurgyák János (Dorog, 1956. szeptember 14.) magyar történész, szociológus, könyvkiadó és lapszerkesztő.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett történelem–néprajz–antropológia szakos diplomát 1981-ben. 1982 és 1985 között elvégezte a szociológia szakot is. 1986–1987 folyamán az oxfordi Nuffield College-ben tanult politikaelméletet.

Az ELTE Bölcsészkarán 1987-től politikaelméletet oktat. Tanított a Bibó István Szakkollégiumban is. 1991-től az ELTE Jogi Karán oktatott. 1993-tól a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen (ma Corvinus Egyetem) tanított politológiát.

1985-től 1995-ig a Századvég című folyóirat főszerkesztője, 1994-ig a Századvég Kiadó vezetője volt. 1994-ben létrehozta, és azóta vezeti az Osiris Kiadót. Felesége Kollár Judit (1962), akivel három közös gyermeke van.

Előszó:

A történészek - tisztelet a meglehetősen kevés számú kivételnek - nem tekintik komoly történeti forrásnak a fényképeket, s általában a képi dokumentumokat. Számukra mindennél fontosabbak a szentnek tekintett szövegek. A textus mellett minden forrás másodlagos (ha nem harmadlagos), minden csak ez után következik. A történeti könyvek döntő többsége szövegek alapján készül s mikor előáll a véglegesnek tekintett kézirat, nos, a szerzők csak akkor gondolnak arra, hogy mondandójuk illusztrációja gyanánt s az olvasók megnyugtatása végett (nehogy megrettenjenek a végtelennek tűnő szövegtengertől) talán képeket is kellene mellékelni a szöveghez. Ezek általában a könyvkészítés utolsó utáni pillanatai, s ekkor már sok mindenre nem marad idő. Rosszabb esetben az unos-untalan publikált képek újraközlése merül fel megoldásként, vagy - jobbik esetben - valamelyik ismertebb muzeológus kollégát kérik fel képválogatásra - természetesen lehetetlen határidőkkel. A történészek döntő többsége tehát azt várja el a képektől hogy mondandójukat megerősítsék, mintegy illusztrálják, ennek következtében a múzeumokban önálló kutatást általában nem végeznek - s ami még fontosabb -, a képeket nem tekintik önálló, mással nem helyettesíthető forrásnak, amelyeket ugyanolyan gonddal kell tanulmányozni és vizsgálni, mint a szöveges dokumentumokat. Talán azért tudom ilyen pontosan megfogalmazni, hogyan is vélekednek a történészek a képi dokumentumokról mert magam is sokáig így gondolkodtam felőlük. Máig emlékszem arra a megdöbbenésre, amit akkor éreztem, amikor előző könyvem (Ezzé lett magyar hazátok. A magyar nemzeteszme és nacionalizmus története) kiadásának utolsó fázisában mégiscsak rászántam az időt, hogy magam gyűjtsek illusztrációkat a Nemzeti Múzeum történeti fényképtárában és a Széchényi Könyvtár különgyűjteményeiben. Megdöbbentett egyrészt a képi világ hihetetlen gazdagsága, másrészt az a felismerés, hogy ezek a fényképek, litográfiák, képeslapok, plakátok és nyomatok ugyanolyan fontosságú történeti források, s legalább annyit árulnak el a hozzájuk némi alázattal közeledőknek, mint a történeti szövegek. Ennek a könyvnek, amelyet most az olvasó a kezében tart, az ötlete tehát alkalmasint abban a pillanatban született, amikor ez a felismerés megfogalmazódott bennem. Szerettem volna egy olyan könyvet szerkeszteni, amelyben nem a szövegek, hanem a képek dominálnak, mintegy megfordítva az eddigi sorrendet, azaz a textus csak kiegészíti, illusztrálja a képi anyagot. Egyszóval - mintegy vezeklésképpen - szerettem volna visszaadni a képek jogát az önálló életre, azaz jelentőségüknek megfelelően kezelni őket. Ezzel a könyvvel tehát alapvetően kettős célom volt: egyrészt a képeket önálló történeti forrásként kezelni (ennek megfelelően lehetőség szerint olyan formában és minőségben közölni őket, hogy történeti-művelődéstörténeti elemzésre is alkalmasak legyenek), ebből következően minél több olyan képet publikálni, amelyek eddig javarészt ismeretlenek voltak a kutatás számára. Másrészt rendkívüli módon izgatott az a kérdés, hogy az összegyűjtött képi anyag jelentősebb történeti szöveg közlése nélkül keretbe foglalható-e? Vajon a képek segítségével elmondható-e egy történet, vagy pontosabban - posztmodern korunk szerényebb célkitűzésének megfelelően -, hozzájárulnak-e jelentősen a képek a történeti folyamatok mélyebb megértéséhez? Az ötletet tett követte, így az elmúlt mintegy egy évet múzeumokban töltöttem, lehetőség szerint nem előválogatott képek között kutakodva, hanem igyekeztem megismerni az anyag teljességét. A lehetőség szerint kitétel nyomatékot érdemel hiszen több tízmilliós tételről van szó. Csak a Magyar Távirati Iroda gyűjteménye több mint tízmillió fényképből áll, s a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának anyaga is milliósnál nagyobb. S akkor még nem beszéltem a vidéki múzeumokról s az utódállamok gyűjteményeiről. Az elmúlt évben ennek megfelelően több tízezer kilométert autóztam, törekedve arra, hogy minél több vidéki gyűjteményt is megismerjek. Mindenhová, ahová eredetileg szerettem volna - sajnos nem jutottam el egyrészt mivel idővel kellő jártasságot szereztem a kutatásban, s előzetes ismertetések vagy az állandó kiállítás alapján többé-kevésbé fel tudtam becsülni az ott található anyagot, másrészt kifutottam a rendelkezésemre álló időből (mint például egy-két erdélyi múzeum esetében). De ami ennél fontosabb, tavaszra kiderült, hogy a közölhető 2000-2500 képi dokumentumhoz képest már háromszor akkora anyaggal rendelkezem. Ennek ellenére törekedtem arra, hogy lehetőleg minden magyar tájegység kellő súllyal szerepeljen a kitűzött úti célok között

Tartalom:

Előszó 9
A kiegyezés 13
A koronázás 20
A királyi család 26
Erzsébet királyné kultusza 30
Trónörökösök 32
Politikai élet 34
Választások, korteskedés 36
Tisza Kálmán miniszterelnök 40
Antiszemitizmus 42
A millenniumi kiállítás 44
Politikai élet 52
Tisza István miniszterelnök 60
Választási-választójogi küzdelmek 62
A Kossuth-kultusz 68
Szoboravatások, ünnepségek 74
Temetések, újratemetések 78
Természeti csapások 84
Városaink a XIX. század közepén: Pest-Buda 90
Városaink a XIX. század közepén: vidéki városok 96
Urbanizáció: Budapest 102
Urbanizáció: vidéki városok 108
Színészideálok 116
Irodalmi hagyományok 120
A Nyugat irodalmi forradalma 122
Sport 124
Felső tízezer: az arisztokrácia 130
Felső tízezer: a nagypolgárság 134
Felső tízezer: az egyházi vezetők 142
Felső tízezer: vadászat 144
Felső tízezer: nyaralás 148
Felső tízezer: téli örömök 152
Felső tízezer: szórakozás 154
Felső tízezer: sport 156
Felső tízezer: jótékonykodás 158
Középosztály: polgárok, birtokosok, tisztviselők 162
Középosztály: polgárok 168
Középosztály: piacok 174
Középosztály: család 176
Középosztály: óvoda 184
Középosztály: iskola 186
Középosztály: fürdők 196
Középosztály: téli örömök 202
Középosztály: kirándulás 204
Középosztály: szórakozás 206
A munkásság kialakulása 210
Szerencse fel, szerencse le... 212
Vasasok 214
Építőmunkások 216
Munkások és munkásnők 220
Munkásművelődés 226
Munkásmozgalom 228
Paraszti élet: munka 234
Paraszti élet: borászat 238
Paraszti élet: pásztorkodás 240
Paraszti élet: halászat 244
Vásárlás, vásárok 246
Paraszti élet: ház 250
Paraszti élet: család 252
Paraszti élet: szórakozás 256
Társadalmi élet 260
Uradalmi cselédek 262
Hazai nemzetiségek 264
Hazai cigányság 272
Szegénység 274
Kivándorlás 280
Bűnözés 282
A háború kitörése 288
Búcsúzás, bevonulás 292
A fronton 296
Látogatás a fronton 308
Háborús propaganda 312
Az ellenség ábrázolása 316
Sebesülés 318
Hadikórház 322
Katonahalál 326
Pihenés, szórakozás 334
Levelezés 340
A hadsereg ellátása 344
Hadifoglyok 358
A frontvonal mögött 362
IV. Károly megkoronázása 370
A hátország 374
Frontbarátkozások 386
Az őszirózsás forradalom 388
A köztársaság kikiáltása 394
Károlyi Mihály 396
Ady halála 398
Két tűz között a köztársaság 399
A forradalom végnapjai 402
Az 1919-es proletárdiktatúra 404
Új világ 406
Vezérek és szónokok 410
Gyermekvédelem 412
Május elseje megünneplése 416
Toborzás a Vörös Hadseregbe 420
Bevonulás 424
Indulás a frontra 426
A felvidéki hadjárat 428
A Vörös Hadsereg és a lakosság 432
Vörösterror és ellenforradalmi szervezkedések 434
A tiszai fronton 438
Megszállás 440